Nem csak az ún. erdõszegélyen (széleken) "veszélyes" az anyaállományra.Pl. a Börzsöny keleti, nógrádi oldalán kiterjedt akác állományok vannak,vegyesen cseresekkel, kocsánytalan tölgyesekkel.Nyilván itt az alapvetõ délies, délkeleties kitettség, a csapadékárnyék, a talajtani adottságok kompetitív elõnyt jelentenek a faj számára, a napfény és a hõtöbblet (stb., stb) okán.Ha az akác-tölgyes erdõtagok közti határok nem markánsan különülnek el,vagy elhanyagoltan kezeltek, az akác lazán betör a KTT állományba.Szigetszerû foltokban kezd el megjelenni és agresszíven terjeszkedik az õshonos erdõtagban.Ráadásul olyan ritka elegy fajok látják, láthatják kárát, mint pl. a most felmérés alatt álló házi berkenye.(A Börzsönyben meglehetõsen szép egyedszámmal képviseli magát és ifj. Bakay Laci kutatásai alapján 700 méterig követhetõ.)Ezt kezelni kell és lehet is.Külön kezelési mód van az akácállomány kordában tartására és a KTT, cser akácmentesítésére is.Jelenleg pl a Börzsönyben egy uniós projektünk dolgozik ezen (is), az NP szakembereivel karöltve.Az erdei utak érdekes kérdés. Ahogy írod, mintegy kvázi ökofolyosóként is üzemelnek az invazívok számára. Pl. bálványfa,akác, gyalog akác stb a generalista-kozmopolita jellegbõl fakadóan az útszegélyen elég életteret találnak ahhoz, hogy beljebb lopakodjanAK a hegység õshonos erdõöveibe és ahol lehetõsége van, teret nyerjen magának.A jól tervezett út, útszegély és környezete karbantartásának is meg vannak a maga ökológiai elõnyei.A tölgyes bármilyen erõteljes is (a vágások nitrofil másodlagos vegetációit (szeder stb.)is simán lenyomja) de az akác gyökérsarjas startégiájával szemben azért nehéz helyzetben van.Faj és helyismeret, átgondolt felelõs kezelés, szakember,tervezés és erdõ ökológia.Ezek a kulcsszavak egy része e kérdésben is.