Szinte biztos, hogy amit Milán mond az nagy részt úgy is van.A különbözõ nyárfa fajokat és hibrideket sokszor energiaerdõknek ültetik, erõmûvi felhasználásra. A legtöbb esetben a korábbi besorolás és kezelési mód váltásról van szó és annak fejében beszedhetõ állami, uniós hektáronkénti támogatási pénz a fõ motivum.Pl. szántóterületbõl gazdasági erdõt csinálnak.(Gondolom ez is egy magánerdõtag volt.)Ökológiai értelemben persze itt az erdõ fogalom erõsen csak illúzió.Tulajdonképpen alig-alig felel meg bármely alapkritériumnak.Ennek ellenére egy ilyen erdõtag is élõhely, biotop jó néhány faj számára.Gombász szemszögbõl persze jelentõs érvágás egy régi, jól bevált gyûjtõhely elvesztése, de ezt az erdõt tetszik-nem tetszik úgy kell kezelni, más idõlépték mellett, mint egy búza vagy kukoricatáblát.Abban a ruderális közegben is élnek más fajok, ám igen csak meg lenne a véleményünk arról a gazdáról, aki lábon hagyná elszáradni-elrohadni a búzát a szántóján, aratás nélkül.
Ugyan a börzsönyi erdõk igen távol állnak egy ültetvényszerûen kezelt nyárfa erdõtõl, de Milánnak sem teljes szívbõl jövõ öröm vagy közömbösség egy 100 éves bükköst letermelni gondolom, amibe esetleg 10-20-30 évig jár majd dolgozni, amit nevel, kezel, amit kivül-belül ismer, rengeteg emlék köti oda.De egyszer eljön az idõ amikor az erdész generáció munkájának gyümölcsét, a rengeteg ráfordítást, energiát le kell aratni, hiszen ezek nem õs-, hanem kezelt erdõk.Ha jól csinálják tájba illõn természetszerûek, természetközeliekké válnak az évtizedek alatt és az utód erdõ is õrzi majd ezt a folytonos erdõképet. És ha még jobban csinálják a levágása sem akkora tájseb, hanem fokozatos átalakítás, folyamatos erdõborítást jelent.És az új generáció már törekszik gõzerõvel felfelé a levágott öregek alatt.Ez a szakma ezzel a furcsa ambivalens érzéssel jár együtt.Jó esetben.Persze nem minden erdész gondolkodik így sajnos....