De olyan megoldás is eszembe jutott hogy, ha veszünk egy hagyományos pl. helltakit, vagy legyen az átmérõje arányosan kétszerese a helltakinak.

Ha ez alá teszünk egy hosszú mérõedényt (tehát ebbe gyújti a tölcsér alatt a hulló vizet, hasonlót mint a kézi csak ne üvegbõl legyen és keskenyebb (pl hosszabb mûanyag).
Ennek az aljára teszünk egy érzékelõt, és tized mm.-es magaságokban (pl 1,3 cm.-ként) is az azt jelenti, hogy ha elkezd esni az alsó érzékelõ (lehet valamilyen ellenálláson vagy feszültségen mûködõ elektronika) az csapadéknyom, ha eléri az az alsó érzékelõ fölötti érzékelõt az 1 impulzus azt tudjuk hogy 0,1 mm.
eléri a következõ érzékelõt újabb impulzus...stb így megy fölfelé a víz a csõben.
5 mm.-ig így mér szépen, de ugye ez meg fog telni nagyobb esõnél ugyancsak egy elektronikai rész hirtelen (1-3 mp alatt) kiüríti a belsõ felfogó csövet és újra visszazár, azaz elkezd mérni.

Elvileg ez a módszer már a hagyományos méréshez kapcsolódó módszeren alapul (nem billenõs). Bonyolultságát az adja hogy hogy lehet megoldani és milyen módszerrel az automatikus ürítést. Nagyban egyébként mûködik az ürítés. Ez maga a WC, ha lehúzzuk akkor hirtelen kijön az 5-8 liter vaz majd újra összezár és megtelik vízzel lassan az egész, na hasonló lenne jó.

Másik: Mi van ha nem éri ez az 5 mm.-t hogy leürítsen, nos ha pl. nagy melegben esik pl 2,1 mm esõ és utána 2 hétig semmi nem lenne gond mert hiába párolog esetlegesen lefelé visszafelé ha egy érzékelõ újra "szárazra" kerül, akkor nincs impulzus, csak ha újra nedvessé válik.

Tehát ennek a felfogó edénynek az oldalára érzékelõrendszert kell dolgozni, valamilyen fémszálból vagy valamibõl.

Ha fagy van akkor meg a helltaki aljába egy hõmérsékletre automatikusan bekapcsolódó melegítószál kellene, ami épp csak annyi hogy a kis légteret bemelegítse és azonnal olvassz a havat.


Lehet bonyolult de csak egyszer kellene megalkotni és a csapadékmérés is megbízhatóbb lenne és könnyebb lenne automatizálni.