Noli, megint lencsevégre kaptam a "vízparti pókot" melyet tavaly Te határoztál meg nevet Most mintha "násztáncot" lejtett volna. Ez a fajta többnyire párhuzamosan elõrenyújtva tartja lábait. Amikor észrevettem, ugyanúgy pihent. Figyelni kezdtem, amikor egy másik érkezett a közelébe, kisebb, vékonyabb és valami igen fura túlméretezett pedipalpus-félével. Az addig kinyújtott lábakkal várakozó pók körkörös alakzatot formázott velük és indián haditánchoz hasonlóan lábait hullámzó sorrendben felemelve-odacsapva "topogni" kezdett magasra emelt potrohhal (tán feromonokat "eregetett"?) egyhelyben forgolódva. A "szikárabb" Popeye (póknál számomra szokatlanul vastag fogókarok vagy pedipalpusok miatt a név) türelmesen várakozott. Néhány fotó után elindultak a tetõ rejtett zuga felé. Képsor is van róluk (PÓKTÉMA) ha érdekel valakit, este feldolgozom õket. Ui: a kölkek reggeltõl pizsi-fellövésig lekötnek, magamra semmi idõm nem jut... szeretem õket, de néha már kezdek testileg-lelkileg belefáradni a szüntelen kérdezõsködésbe, véget nem érõ játékokba, szüleik pedig sose érnek rájuk... nem baj, túlélem az olykor extrém fizikai és idegi megterheléseket, lassan vége, közeleg az õsz, kirepülnek. Viszont megérte, mert sokat változtak, jobban szeretik és óvják (olykor tõlem is-figyelmeztetnek ha hibázok valamiben) a Természetet és már odafigyelnek az ég csodáira vidám