Csatlakozom! Ez a riasztó levélszínre alapozott érvelés több sebbõl is vérzik. Ha maradunk ökológiai vonalon, mint ahogy a cikk is teszi, felmerül a kérdés, hogy miért is kell egy fának lombhulláskor megvédeni a leveleit, mondjuk épp vizuális eszközökkel. Az, hogy a vörös levélszín általánossá vált egy populációban, azt feltételezi, hogy az evolúció során erre szelektálódott, azaz lennie kellett olyan szituációnak, amikor a vörösek elõnyt élveztek a nem vörösekkel szemben, mégpedig annyira hogy változatuk egyeduralkodóvá vált. Ehhez pedig - mivel a szerzõk rovarokkal példálóznak - lenni kellett minimum egy olyan rovarfajnak, ami lombhulláskor rajzik, és csakugyan képes ilyen "vízválasztó" tényezõvé válni. Viszont a mérsékelt övben a rovarok (a többi levéllel táplálkozó fajjal egyetemben) véletlenül sem lombhulláskor rajzanak, vagy élik aktív táplálkozási periódusukat, hanem jóval korábban. Pl. ismert, hogy a levéltetvek is tavaszal-kora nyáron, de legkésõbb késõ nyárig gradálnak, annak ellenére, hogy kimondottan vonzza õket a sárga szín - lehet citromsárga pólóban kísérletezni... kacsint Lényeg, hogy én nem tudok olyan rovarfajról, ami ellen szükség lenne, vagy lett volna ilyen védekezési formára.

Átfutva az eredeti irományt( Link - 10.o.), az szubtrópusi hozományként írja le a nem stressz eredetû antociánosodást, ez meg épp az általad példaként felhozott nyárfajon bukik meg, amelyik, ha jól emlékszem, nálunk is inkább sárgán színezõdik, nem is beszélve pl. sokak kedvencérõl, az akácról, ami pedig amerikai létére szintén sárga itt is, ott is. nevet