Az 1930-as évek közepe elõtt sajnos csak nagyon kevés állomás volt az egészen napjainkig használatban lévõ, ún. Fuess-féle minimum-maximum hõmérõpárral felszerelve. A fontosabb éghajlati állomásokon 1901-20 közötti kezdettel találunk csak min-max adatokat (Debrecen-Pallag, Túrkeve, Kalocsai Obszervatórium, Orosháza, Keszthely, Pécs-Belváros, Budapest, stb.)

Ahol nem jegyezhették fel a hõmérsékleti szélsõértékeket tizedfokra pontosan, ott csak a kora délutáni észlelés (helyi középidõ szerint 14 óra) méréseibõl lehet következtetni a napi maximumokra. A nyári idõszakban a 14 órás mérés kb. 1.5 fokkal maradhatott el a valódi maximumtól. Ennek mértéke természetesen alkalomról-alkalomra változik, az abszolút szélsõségeket 95%-os pontossággal egy kb. +/- 0.7°c-os értékkel lehet megadni.

A nappali maximum hõmérsékletek alakulását az elhelyezés kisebb mértékben képes befolyásolni, mint az éjszakai méréseket. A városi hõsziget intenzitása nyári nappalokon elhanyagolható, éjszaka viszont 3-8°c közötti különbségek lehetnek belterület és külterület között. Például Szegeden a külterületi állomás méri általában a magasabb nappali hõmérsékleteket az utóbbi árnyékos fekvése miatt, miközben napi átlaghõmérséklet terén más máshogy alakulna a helyzet.


Néhány igen extrém mérés a 19. századból, havi bontásban, a teljesség igénye nélkül (a maximumot 14 órás észlelésbõl becsülve):

1865 július: 42.1°c, Debrecen

1870 július: néhány tizedfok eltéréssel 40°c-ot mértek Debrecenben és Nyíregyházán is. Debrecenben 1853-ban, Nyíregyházán pedig 1866-ban indultak rendszeres mérések.

1881 augusztus: 42.2°c , Mezõhegyes
1882 július: 41.7°c, , Mezõhegyes

1886 augusztus: 42.6°c Kecskeméten, ezzel együtt Szolnokon 41°c köré emelkedhetett a hõmérséklet.

Ennél jóval több van még, csupán keresni kell nevet