Időjárási visszatekintő

No Flooka-móka, utánanéztem végre a Stájerházaknak.

Még egyszer emlékeztetõül az 1937. évi havi csapadékösszegek:
- 44, 37, 198, 156, 36, 145, 268, 134, 156, 85, 86, 165 = 1510 mm

Elõször is az állomás koordinátái a korabeli évkönyvek szerint:
- é. sz. 47° 23
- k. h. 16° 28
- 551 m tszf.

Ezek alapján tehát keresgéltem olyan állomásokat Ausztriában, amelyek a közelben helyezkednek el. Sajnos olyan igazán közel (néhány km-es körzetben) fekvõt nem találtam, az alábbiak rendre 25-30 km-es sugarú körön belül vannak, ha jól számolgattam át a földrajzi koordinátákat fejben.

Tehát sorban az állomásnév, a koordináták, majd a csapadékösszegek.

1. Bad Tatzmannsdorf
- é. sz. 47° 20
- k. h. 16° 14
- 350 m tszf.
- 14, 30, 92, 87, 27, 123, 127, 129, 120, 57, 46, 80 = 932 mm

2. Ebenfurth
- é. sz. 47° 52
- k. h. 16° 22
- 234 m tszf.
- 9, 12, 80, 57, 9, 139, 41, 113, 138, 28, 53, 41 = 720 mm

3. Friedberg
- é. sz. 47° 27
- k. h. 16° 03
- 594 m tszf.
- 21, 18, 90, 111, 72, 168, 143, 152, 150, 48, 52, 98 = 1123 mm

4. Grimmenstein
- é. sz. 47° 37
- k. h. 16° 06
- 780 m tszf.
- 4, 12, 65, 78, 77, 229, 108, 144, 120, 38, 85, 72 = 1032 mm

5. Güssing
- é. sz. 47° 03
- k. h. 16° 19
- 225 m tszf.
- 21, 11, 122, 75, 19, 102, 113, 93, 122, 30, 58, 85 = 851 mm

6. Kirchschlag
- é. sz. 47° 30
- k. h. 16° 18
- 415 m tszf.
- 15, 13, 122, 100, 49, 126, 129, 145, 155, 44, 63, 102 = 1063 mm

7. Mönichkirchen
- é. sz. 47° 31
- k. h. 16° 02
- 979 m tszf.
- 18, 21, 118, 89, 28, 196, 159, 249, 177, 47, 81, 87 = 1270

8. Oberschützen
- é. sz. 47° 21
- k. h. 16° 12
- 350 m tszf.
- 20, 18, ???, 110, 20, 124, 87, 91, 123, 55, 69, 94

9. Pitten
- é. sz. 47° 43
- k. h. 16° 11
- 355 m tszf.
- 8, 12, 81, 70, 29, 119, 124, 113, 139, 28, 51, 36 = 810 mm

10. Unterlungitz
- é. sz. 47° 18
- k. h. 16° 02
- 352 m tszf.
- 21, 16, 86, 88, 39, 218, 133, 107, 117, 50, 50, 73 = 998

11. Wörtherberg
- é. sz. 47° 14
- k. h. 16° 06
- 409 m tszf.
- 22, 18, 89, 86, 21, 126, 131, 107, 108, 45, 49, 86 = 887 mm


Ezután tovább kutakodtam a hazai források között. Legjobb lenne persze az eredeti csapadéklapot megnézni, de ahhoz jelen pillanatban én nem férek hozzá. Úgyhogy ennek híján az évkönyvet vettem elõ ismét, amelyben napi felbontású adatokat errõl az állomásról ugyan nem közölnek (sok helyrõl van ám!...nem is hinnénk a mai vadkapitalista adatpolitika korában, mi mindent hoztak nyilvánosságra néhány évtizeddel ezelõtt...na mindegy, inkább nem is folytatom, mert ez a téma elég messzire vezet innen...), viszont más érdekességeket lehet találni.

Stájerházak állomáson tehát 1937-ben a mérhetõ (0,1 mm vagy nagyobb) csapadékú napok száma 136, az 1,0 mm-t elérõ vagy meghaladó csapadékú napok száma pedig 102 volt. A többi állomással összehasonlítva ez egyáltalán nem kiugró, sõt, nem egy helyen pl. 150-160 csapadékos nap volt, és ugyanilyen arányok vannak az 1,0 mm esetében is. Itt tehát semmi különös nincs.

Az évkönyvben vannak továbbá közölve rövid idõ alatt lehulló, nagy mennyiségû csapadékok adatai is. Stájerházak esetében három ilyen különösen magas értéket találtam: július 8-án 55, július 24-én 51, július 25-én pedig 70 mm esett. (Érdekesség: az ombrográf adatai szerint a 8-i 55 mm 60 perc alatt, a 24-i 51 mm pedig 120 perc alatt hullott le! Nem semmi felhõszakadások lehettek.)
Ez tehát 3 nap alatt 176 mm - mindez azért érdekes, mert az állomás amúgy is kiemelkedõ éves adatsorában a július az a hónap, amely még önmagában is kiugró. Na már most a 268 mm-nek mintegy kétharmada ezen a három napon hullott le, ez pedig magyarázat lehet a hatalmas havi összegre. Ellenõrzés céljából álljon itt a jó pár száz m-rel lejjebb fekvõ, és az év végén 1032 mm-rel záró Kõszegrõl egy érték: július 25-én ott 76 mm esett, vagyis a stájerházaki adatok ennek megfelelõen megbízhatónak tekinthetõk.

A következõ lépésben megnéztem, vajon mit írtak maguk a kortársak errõl az 1937-es évrõl, illetve az 1510 mm-es rekordról, hiszen azért ilyesmikre valószínûleg akkoriban is alaposan felkapta a fejét a szakma. A magyar meteorológia hõskorában az Idõjárás címû folyóirat töltötte be a jelenlegi Légkör szerepét, ebben rendszeresen közöltek pl. havi, éves összefoglalókat is. Most az 1937-es számokból fogok szemezgetni. Elõre elnézést kérek azért, hogy nem pontosan, szó szerint idézek, de nem volt idõm/kedvem hosszú mondatokat szóról szóra kijegyzetelni - a lényegen ez talán nem sokat fog változtatni.

A márciusról azt írták, hogy olyan bõséges csapadék hullott, amely Csonka-Magyarország történetében még nem fordult elõ az elsõ tavaszi hónapban. Helyenként a 200 mm-t is meghaladta a lehullott mennyiség, de az országnak mintegy háromnegyed része 100 mm fölött zárt. Sok helyen az átlagosnál 4-szer, 5-ször több esett, továbbá megemlítik, hogy helyenként több napon is 10 mm fölötti összegek fordultak elõ. A hónap legmagasabb értékei: Kisinóc 233, Királyháza 231, Városlõd 223, Bakonypölöske 217 mm.

Nyugaton, délnyugaton április helyenként ismét 100 mm fölött zárt, a lista élén a következõk végeztek: Stájerházak 156, Murakeresztúr 132, Barcs 121, Szentgotthárd 120 mm.

Júniusban az ország egyharmad részén hullott 100 mm-nél több esõ, a legtöbb a Veszprém megyei Kertán, 215 mm. A hónapban kiemelkedõnek bizonyult jó pár nap: 11-én Kertán 95, 29-én Pécsen 72, 30-án Székesfehérváron 86 mm-t mértek.

Júliusban a Dunántúlon ismét sok helyen esett 100 mm fölötti mennyiség. A Vas megyei Kerca (mai nevén Kercaszomor) 191, Kõszeg pedig 184 mm-rel zárt a hónap végén, de hát ugye ez semmiség Stájerházak állomás 268 mm-éhez képest... A nagy csapadék jókora részben zivatarokból, felhõszakadásokból jött össze, amint ezt már fentebb is említettem.

Augusztusban az ország egészén sok csapadék hullott, délnyugaton azonban egészen rendkívüli összegek is elõfordultak. Lenti 257, Szécsisziget 248, Bak 244, Becsehely 237, Zalatárnok 220 m-rel zárt. Ezek a szélsõségesen magas Zala megyei értékek a hónap elsõ napjainak köszönhetõk, amikor a környéken több helyen is 24 óra alatt 100-130 mm esõ zúdult le zivatarokból.

Szeptemberben a Dunántúl egy jó részén már-már szokásosnak mondhatóan 100 mm fölötti, nyugaton 150 mm-t meghaladó havi összegeket jegyeztek fel. Lenti és Sopron-Brennbergbánya 160, Stájerházak 156, Kerca 153 mm-rel zárt.

Végül, mintegy az év megkoronázásaként, decemberben is szokatlanul nagy mennyiségû csapadék hullott le hazánkban, fõként a Dunántúlon. Somogyszobon 139, Nagykanizsán 138, Sopron-Brennbergbányán 133, Zalalövõn 132 mm-t mértek. Persze ekkor is Stájerházak nyert, 165 mm-rel.

Összességében az év egészérõl megjegyezték, hogy 1937-ben az ország nagy részén annyi csapadék hullott, amennyi a magyarországi mérések kezdete (a XIX. század közepe) óta még soha. A Dunántúlon több helyen is 1000 mm feletti éves összeg alakult ki, nyugaton, délnyugaton pedig 1200 mm-t meghaladó értékek is elõfordultak szép számmal (a pontos adatokat lásd egy korábbi írásomban: Link ). További érdekesség, hogy február kivételével minden hónapban jegyeztek fel az országban 100 mm feletti havi összeget, több hónapban pedig 200 mm felettieket is. Legvégül pedig megemlítették, hogy az 1937-es, kiemelkedõ adatok egyértelmûen cáfolják azokat az elõzõ években megfogalmazódott állításokat, melyek szerint hazánkban a csapadék mennyisége csökkenõ tendenciát mutat, vagyis nem igaz az, hogy fokozatosan szárazabbá válik éghajlatunk. (Nahát, 73 évvel telt el azóta, de már akkor is ugyanaz volt a téma, ami manapság... )


Körülbelül ennyi.
Úgy néz ki tehát, hogy tulajdonképpen volt egy alapból nagyon csapadékos év hazánkban, fõként a Dunántúlon, és annak is különösképpen a nyugati felén. Az év egészében általában sok esõ esett, amire nyáron a zivatarok, felhõszakadások még rátettek egy jókora lapáttal. A csapadékos napok száma éves szinten nagyjából átlagosnak mondható, vagyis valószínûleg az egy nap alatt lehulló csapadék átlagos mennyisége volt magas inkább (amire az említett 50-100 mm-es napi összegek bizonyítékként is szolgálnak). A bemutatott osztrák állomások adataiból lehet látni, hogy a kiemelkedõ csapadékú hónapokban (március, április, június, július, augusztus, szeptember, december) arrafelé is elõfordultak 100-200 mm közötti, néha 200 mm feletti értékek.

Mindezek miatt tehát én a magam részérõl számottevõ mérési hibát nem feltételeznék Kõszeg-Stájerházak adatát illetõen. A fentiek alapján sokkal valószínûbbnek tartom, hogy egész egyszerûen a sors különös játéka (valahogy mindig jó helyen húzódtak a frontok, valahogy mindig jó volt az áramlás iránya, mindig õket kapta el a zivatar stb-stb.), hogy ez a mérési hely még a sokból is mindig többet kapott, mint más területek. De hát végül is, 150 év alatt egyszer belefér egy ilyen, nem igaz?