Pedig elvileg a biológiai lehetõségeink által hosszabb életre is számíthatnánk. Azért érdekes, hogy egyre több idõs emberre számíthat a világ, de mégse látok sehol olyan stratégiát, ami általánosan emberivé tenné az öregkort világszerte. Régen volt becsülete az öreg, tapasztalt, bölcs embernek, ma nincs, hiszen könyvekbõl, netrõl, tanfolyamokból stb. jön a kívánt tudás, nem az elõzõ generáció tapasztalatából. Nem tudom, figyeltél-e meg ilyesmit, de egyre több fiatal (nem kamaszok, hanem 20-30 évesek) tartja feleslegesnek az öregeket, sõt, utálja õket, a tisztelet legkisebb jelét se mutatva irántuk, ugye a társadalmi átrendezõdés, a család kiiktatása egyenes utat jelöl ki afelé, hogy valaki majd jól kitalálja, hogy csak addig van joga élni valakinek, amíg dolgozik is. Vagy ilyesmi. Közben másik oldalon meg százmilliárdokat költenek az életet meghosszabbító gyógyszerekre, de az én eléggé negatív utópiámban a jövõben nem lesznek öregek, mert nem lesz rájuk szüksége a világnak, puszta szeretetbõl meg, attól félek, nem tartják meg majd õket... :-((
Emellett meg az életkor további meghosszabbítása során elõjön még egy csomó olyan betegség, ami simán a szervezet elhasználódásából fakad, ez megint plusz terhet jelent majd a társadalomnak, s megint ellentéteket szül majd, szóval jó kis ördögi kör...