Sajnos az én hetem is az öreg cicámról szólt. Ez a cica még a nagymamámé volt és a mami halála után természetesen befogadtam. Annyira depressziós volt, hogy azt gondoltuk Õ is elmegy de aztán valahogyan mégis megszokta az új helyzetet és velünk maradt. Nyunyika most 18 vagy 19 éves és borzasztóan öreg már. Nagyon nehezen kap levegõt, gyakran asztmás rohamai vannak, köhög, erõlködik a levegõvétellel, tüsszög stb.., néha igen ilyesztõ dolgokat csinál. Az orvos szerint a légcsövében megereszketek a redõk, amik így (fõleg stressz helyzetben, játéknál is) gátolják a levegõ vételt, ezért idõnként hörgõtágító injekciót kap. A dolgot tetézte, hogy az utolsó még meglévõ szemfogát is ki kellett húzni. Altatni nem lehet, tehát az éber cicát az orvos és a párom lefogja, fog kihúz, úgy sírt, hogy azt hittem én fogok menten elájulni a rendelõben, kezem-lábam remegett. Mivel fájt a foga már nem mosakodott és ezáltal teljesen filces lett a bundája. Pénteken én magam próbáltam segíteni neki azzal, hogy kivagdostam az összeállt csomókat és amennyire lehetett átkeféltem a bundáját de mivel ez a tortúra szintén stresszt okoz nála kezdett teljesen befulladni, szóval nem könnyû. A szívem szakad meg miatta..