Még továbbra is ritkán fogok megmukkanni, de addig is egy megkésett KV+pipa "sámán-tanács" vöröshagymával Paluinak laza
Jó régen még az "átkosban" megismertem egy nemzetközi szinten is elismert mûszaki szakembert, állampolgársága még ruszki volt, de nemzetisége TATÁR. Elmondása szerint a sztyeppén született, élt gyerekkorában, "nyeregben nõtt fel" (általános iskolába lovagolva járt). A legközelebbi városba ahol orvos is volt, csak egynapi lovaglással jutottak el, vonat, kiépített utak nem voltak a végtelen pusztaságban. Gyógyszer, orvos vagy legalább felcser sem. Ha valaki beteg lett, gyógyfüvekkel zöldségfélékkel, izzasztással gyógyították. Egyik hatásos szerük volt a tejben fõtt fokhagyma. Egy liter kancatejbe 5-6 gerezd fokhagymát dobtak és 5-6 fej vöröshagyma száraz héjleveleivel együtt megfõzték amit a betegnek meg kellett innia egyhuzamban, a tejben fõtt leveleket/fokhagymát pedig megenni naponta, amíg láza meg nem szûnt (a magas lázat vizes ruhákkal próbálták mérsékelni). A láz megszûnése után már rendszerint talpra is álltak illetve nyeregbe ültek. Nagyanyjának sámán volt a nagyapja, aki megismertette unokájával a környezetükben található gyógyhatású növényeket, fõzeteket és primitív gyógyítási eljárásokat. Ezt az eljárást is tõle tanulta és sikerrel kigyógyította unokáját magas lázzal járó súlyos köhögõs betegségébõl. Valami lehet benne hiszen mára kiderült hogy pld. a fokhagyma allicinje reakcióba lép a szervezetet megtámadó baktériumokban/parazitákban lévõ kéntartalmú fehérjékkel és egy gerezd fokhagyma baktériumölõ hatása cca. 100000 penicillinegységgel ér fel.
Ui: Étrendi javaslat, bár én követhetem, ritkán járok emberek közé. Mindennapi reggelim a magam keverte hagymás/fokhagymás/túrós-kefires tonhalsaláta, melybe egy doboz tonhalat, 2 fej hagymát, 5-6 gerezd fokhagymát darálok majd elkeverem 25 dkg túróval, fél liter (házilag "termesztett") kefirrel feleresztve. Ebédre többnyire ugyanezt eszem túró helyett egy fõtt tojást és a kis (30 dekás) konzerv/zöldborsót/kukoricát egybedarálva téve a hal/hagymák/kefir keverékébe. Vacsorára vagy semmi vagy nehezebb nap után mikróban párolt hús (ami épp akad, csirke, pulyka) savanyú káposztával de mellé is kell egy-két fej vöröshagyma és pár gerezd fokhagyma kefirrel. Kenyeret ritkán eszem. Ha kajálok, élõ ember nem jön a közelembe, de utána kávézom és pipázom, érdekes módon a pipa és a kávé mintha semlegesítené a hal-hagyma-fokhagyma-sajtszagot, még az éles szaglású és szemtelenségig szókimondó unokáim szerint is leginkább pipaszagú a lehelletem. Most söpört át fiamon és teljes családján, továbbá szomszédaimon is valami kórság (pár napig magas láz, levertség, izületi fájdalmak, utána még kb. tíznapos rekedtség/köhögés, doki szerint nem H1N1) El ne kiabáljam, egyedül én maradtam talpon (és már elvileg túlvagyok az utolsó családi betegünk fertõzõképes korszakán is) nevet Lehet hogy csak a megszokás teszi, a fenti "hal-hagyma/fokhagyma-túró-kefirkoktél" mintha mûtét elõtti régi erõmet hozná vissza és ha nem jutok a napi megszokott hagymához/fokhagymához, úgy érzem "elszáll az erõm", semmihez nincs kedvem, mintha a szívmûtét utáni elsõ pár napom lelki és fizikai szintjére esnék vissza. Bár, ha belegondolok, az ókorban rabszolgalázadás is volt mert a piramisépítõk nem kapták meg napi fokhagymaadagjukat. A realitás kedvéért azért megemlítem, szívmûtétem óta (2005 karácsony) szedett gyógyszereim sokféleségét és napi mennyiségét nézve sztem egy ló megdöglene tõlük, bizonyára nyújtottak a bacik ellen is valamiféle védelmet Bocs a filóért, jobbulást Palui nevet