Igazából én pedig azon vagyok megdöbbenve, hogy Noli sokadik teljes, szemléletes problémabemutatása is értetlen reakciókat szül.
Ahogy Noli igen jól látja, itt azon túlmenõen, hogy egy soha nem tapasztalt gyorsasággal terjedõ invádorról van szó, az õ malmára hajtja a vizet az emberek vizuális élményei keltette agyi reakciók is.
Az akácról is többször volt szó itt. Ehhez csak annyit, még egyszer, hogy egyetlen növényfaj sem okozott akkora pusztítást, diverzitásrombolást a hazai növénytársulások természetessségében, fajösszetételében, mint az akác. Ez nem az õ hibája, hiszen csak élt alkalmazkodási, ökológiai rugalmasságával, ami genetikailag kódolva volt benne. Betelepítése a gazdasági hasznot hajszoló, természetes örökségére fittyet hányó ember súlyos hibája volt.

Nagyon sok mindent lehetne írni még a témában, mert az invázióbiológia a jelenkor legfontosabb tudományágává nõtte ki magát a biológián belül, lassan-lassan minden ember súlyosan megérzi az özönfajok okozta közvetett vagy közvetlen egészszégügyi, gazdasági stb. hátrányokat.
Sajnos Magyaroroszágon még késõbb ismertek rá az özönfajokkal kapcsolatos ismeretek hiányosságaira, még késõbb a védekezés megszervezésére, tudományos felépítésére. Jogilag számos alapelv le van fektetve ugyan, de ezek részletekbe menõ, minden érintett tudományág képviselõi által összeállított gyakorlati szabályozása nem valósult meg, márpedig itt az összehangolt fellépés nélkül 0 a hatékonyság..