"Az õshonosságról pedig úgy vélem, hogy az évmilliók során rengeteg õshonos faj pusztult ki új, agresszív betolakodó fajok megjelenése miatt. Majd miután idõvel ezek váltak uralkodóvá, beleépülve az ökoszisztémába, a késõbbiekben ezek váltak "õshonossá", és az õket kiszorító, más fajok pedig jövevény fajjá. Ezzel azt szeretném mondani, hogy amit most mi õshonosnak gondolunk-tartunk, az valamikor (akár klimatológiai okok miatt is) egyáltalán nem számítottak õshonosnak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem értek egyet a jelenkori õshonos hazai fajok-fajták védelmével!" - írod.
Ezzel igazságokat mondasz, csak nem a jelen helyzetét. A migrációk, amelyek a klímaváltozások, geológiai változások stb. okán alakultak MAGUKTÓL, nem hasonlíthatóak ahhoz, amit az ember a földtörténet idõskáláján nézve egyetlen nanoszekundum alatt terjeszt itt-ott. Míg a természetes változások során a helyzet fokozatos átalakulása vezetett egy populációcseréhez, addig mi kész tények elé állítjuk a helyieket a behurcol fajokkal. Hogy a Te példádnál maradjak, nem biztos, hogy mosolyognál, ha este munkából hazaérve azt látnád, hogy egy kedves maláj család ül a nappalidban és eszi a vacsorádat a Te fürdõköntösödben és papucsodban.

Nem túllihegés! Csupán arról van szó, hogy az az életmód, amelyet ma az emberiség folytat, nem kivihetõ, középtávon sem. A fejlõdés eljutott egy olyan pontra, ahonnan két út van: vagy iszonyúan visszafogni magunkat és megmaradni kultúránkkal, szellemi kincseinkkel együtt; vagy mindenféle vérengzések, éhínségek, betegségek stb. miatt szépen kipusztulni. Lehet, hogy lesznek csoportok, akik túlélnek, de nem marad meg mindaz a kultúra, amit létrehoztunk. Ezt kell észrevenni. Leginkább nekünk itt Európában, Amerikában, élelemel-vízzel-villannyal-lakhelyekkel ellátott életmódban létezõknek, akiknek van bõven mirõl lemondani a fajunk fennmaradása érdekében. Ha nem tudjuk egységként szemlélni a világot, nem fog sikerülni.