Bioszféra

"Katicacsípést" én is átéltem, elég kellemetlen
Idén áprilisban már megemlítettem, akkor a katica-bödefélék-harlekinkatica kapcsán a neten kutakodva véletlen választ leltem a csípés okára. Egy nyári napon oda se nézve lesodortam csupasz vállamról valamit, de az nem hagyta magát, "megkapaszkodott" bõrömön, egyúttal a kellemetlenség/fájdalom küszöbét már átlépõ égõ/csípõ érzés jelentkezett. Odanéztem és meglepõdve láttam a csípés helyén egy ártalmatlan katica kuporog és "csorog a vérem"
Idézem: "Ha a katicabogarakat támadás éri, reflexes vérzés megindításával védekeznek. Ez azt a folyamatot jelöli, amikor a lábízei közül „vért” (hemolimfa) folyat ki. Ez a „vér” kellemetlen anyagot: coccinellint tartalmaz, ami távol tartja a hangyákat és a madarakat." Forrás Link (2. pont sorai)
A kiválasztott coccinellin csak az elsõ pillanatban kelti szúrás/csípés/marás érzetét, utána "csak" éget mint a szembe került erõspaprika, hamar elmúlik, különösen ha az ember azonnal letörli a "vért", ezzel az égetõ hatású anyagot Gyerekkorunk ártalmatlan, kedves hétpettyes katicájától nem várna ilyesmit az ember, váratlanul éri mint a "Milka-tehén" rúgása Sok és sokféle csípést éltem meg baj nélkül életem során, mégsem árt az óvatosság, kis idei darázs-emlék Idén nyáron kaptam a balkézfej-mutató/hüvelykujj köz külsõ felületére kb. ötforintosnyi területen három szúrást. (Testemre többet is kaptam elosztva, de ez a három kis területre került) Nem vagyok allergiás, nem foglalkoztam vele, annyira sem dagadtak fel mint egy szokványos szúnyogcsípés, égetett, hamar elmúlt, semmi gond. Az ember könnyen hamis biztonságérzetbe kerül, most kicsit meglepõen folytatódott a dolog. Eltelt egy hónap ezután kezdett el furán zsibbadni bal mutatóujjam teljes hosszában. Érzéketlenné vált, de ha meg kellett fognom valamit, az ujjpercek ízületei intenzíven fájtak, fogni alig tudtam mutatóujjammal. Ekkor a fájdalom ellenére elkezdtem erõteljesen masszírozni, tornáztatni. Hónapok teltek el azóta, a zsibbadtság csak fokozatosan múlt el és tért vissza az élet ujjamba. Sok és sokféle rovarcsípést megéltem erdõjáró koromban, gombacserkelés közben egy teljes odúnyi fészekalja darázs szurkált össze mint a rajzfilmekben, baj nélkül. Hogy most döghúsról hozott hullaméreg vagy mi okozta, amitõl hónapos késéssel és ilyen hosszantartóan elzsibbadt mutatóujjam, nem tudom. Vérmérgezés külsõdleges jelei szerencsére nem mutatkoztak, de felrémlett elõttem a Lyme-kór ill. Monspart Sarolta esete (esetérõl Noli többet tud, ha jó rémlik, õ ismerte) de bíztam hogy "önerõbõl meggyógyulok" Persze jobb ha orvoshoz megy inkább az ember, korábbról sajnos akad rossz emlékem is. Térdhajlatban kapott és kellemetlenül feldagadt darázscsípéssel mentem orvoshoz. Belépõnek vérmérgezés ellen tetanusz szuri, oké érthetõ. Ezután a doki hisztamin-kenõcsöt írt fel kenjem a csípésre. No kenje a hajára, felkentem a hisztamint, másnap reggelre a bekent szúrás helye ijesztõ képet mutatott, bevörösödött, kinyílt/kifeslett mint a rózsa, a teljes ballábam feldagadt, hajlíthatatlanul elmerevedett, hideg rázott, 38° lázam lett. A nadrág szárába nem fért bele, klottgatyában sántikáltam el újra a dokihoz. Konzílium is volt, nem játék, amputáltak már darázscsípésbõl eredõ vérmérgezés miatt teljes lábat is (diagnózis hisztamin érzékenység, állítólag változó mértékben de mindenki allergiás rá) a randa látványra többen összejöttek, volt aki sebészeti utat javasolt (a szúrás helyét felvágni, kitisztogatni) de ez már maradandó lesántulást is okozhatott volna. Minden tiszteletem az orvostudományé, a dokiknak köszönhetem hogy még élek és itt locsogok (Idegességnek vélt reggelente jelentkezõ hamar múló enyhe szorongások miatt mentem dokihoz. Nem fulladtam, jól éreztem magam, hosszú fizikai terhelést is jól viseltem. A "megszokott" EKG korábban sem mutatott különösebbet, most sem. Viszont szívkatéterezés után azonnal mûtétre kerültem. A szívsebész magyarázata szerint a koszorúérrendszer elzáródása után is képes a szervezet egy ideig "ezer módon pótolni" a szív oxigénellátását, de mindenképp sürgetõ a bypass mûtét. Megmentették életemet, tudok is örülni az életnek, fizikai erõm is javarészt megmaradt, apró bibikkel; most hamar kifulladok, frontváltás alatt rosszul vagyok és rövid ideig bírom a fizikai terhelést ) Ámde ekkor felbosszankodtam, mivel úgy véltem, teljesen mindegy hogy mûtét vagy önkezelésem miatt vesztem el járóképességem, hazabicegtem "saját felelõsségre", otthon az évszázados ecetes-borogatás paraszti módszerrel ecetbe áztatott kendõt csavartam szorosan a combomra. Másnap reggelre lelappadt lábam, egy nap múlva már járásom is rendezõdött. Az egész filó értelme ne féljünk a rovaroktól de lehetõleg óvakodjunk a közvetlen érintkezéstõl, ki tudja mit hordoznak olykor (akár a madarak). Egy kis csípés nem a világ, de ha gond támad, feltétlen menjen orvoshoz ("elsõre" én is elmentem azután önfejûsködtem, szerencsémre megúsztam) Egy öreg természetjáró ismerõsöm kis híján életét vesztette megszokott és ezért semmibe vett kullancs-csípései miatt. Amikor kézfeje érzéketlenné vált, "csíkozódva" kivörösödött, végre dokihoz ment megkésve de még nem elkésve, ezért csak egy ujja "ment rá", keze és élete megmaradt (90 éves koráig). Ne riadozzunk/féljünk az élõvilágtól de legyünk óvatosak. Ha nem nagy felületû nyílt seb keletkezett, tisztítsuk le, de ne piszkáljuk, ne is gondoljunk rá, ha nem zaklatjuk, elmúlik, a szervezet védekezése megteszi a magáét. Ha mégse, menjünk orvoshoz (Kicsi korukban saját kölkeim, most nyáron a totyák, képesek voltak sima szúnyogcsípést sebesre vakarni, huhoghattam nekik önuralomról. Mivel nem steril kézzel vakarták, volt ami el is mérgesedett mire anyjuk észrevette, bekente) Bocs a filóért és hosszáért, jó napot, jó kedvet Bioszféra/MetNet