Errõl a fórumról mindig ez jut eszembe: "De azért még egyszer hagyta Pepin, hogy Francin lelkesedése magával ragadja, gombászni mentek, vargányát keresni. És Francinnak ismét cselhez kellett folyamodnia, mielõtt elõször útnak indultak volna a dymokuryi erdõbe, Francin elõre vett három vargányát, és amikor reggel vonatra ültek, hát látták, hogy százával utaznak velük a gombászok, amikor megérkeztek Ro¾ïalovicébe, hát mind leözönlöttek a vonatról, egész sereg egymásra és a másikra dühös gombaszedõ, és az erdõ hívó szótól, kiáltozástól, riadótól lett hangos. És a Francin értett hozzá, miként riassza el magától az útját keresztezõ gombászokat, hagyta, hogy megelõzze õket az a gombaszedõ és rögtön az erdõ szélén elõvette a vásárolt vargányát, a magasba emelte és így szólt a tovasietõ gombászhoz: "Maga ott szokta hagyni a gombákat?" És fogta azt az elõre vásárolt gombát, a gombaszedõ pedig porig sújtva állt ott, és az apu megtisztogatta azt a vargányát és berakta a bácsi kosarába, a bácsi pedig kitapogatta és beszívta az illatát és boldog volt, így sütötte el az apu azt a három elõre megvett vargányát, hogy elriassza magától a többi gombászt, mindig felemelte mögöttük a második, majd a harmadik vargányát is, és az ilyen gombászt, aki után az apu vargányákat talált, annyira megviselte az irigység, hogy kezdett rosszul keresni." (Hrabal: A városka, ahol megállt az idõ) Szóval, mintha a rendes gombákat mind elhagynák, és összeszednek minden ákombákomot.