Kihagytam a gombákat, még mindig sokfelé sok látható a Hari-féle fényképhez hasonlító, épségben mind megvan, csak megnövekedtek. Érdekes, a madarak és a kutya nem nyúlnak hozzá. A tintagombákat se bántották a madarak, Tomi kutya viszont le szokta "legelni" õket akár macska a füvet (Ennivalót kap, többet is mint kellene, de "lerohangálja". Ez a kajla keverék szeret rohangálni és nagyon gyors mintha agár õse lenne bár külsõleg leginkább vizslára hajaz; ahogy "öregszik", egyre fegyelmezettebb és engedelmesebb, "magától" sokat "komolyodott". Nem verem, nem kiabálok vele, mégis vagy rajongva néz rám mint Istenre vagy ingerültebb de nem megemelt hangra is meghunyászkodva "karikába görbed" Fura, mivel "verési emlékképei" nem lehetnek, vélhetõen attól fél amit kutya-fantáziájával "elképzel" hogy megtörténhet vagy a korábbi játékos rivalizáló verekedésekben valamivel bizonyítottam neki "fölényemet", nem tudom. Erejével, testsúlyával simán képes lenne földre rántani, fellökni, számítok is rá, ki tudja mikor jön rá újra az egyéves kora után látszólag elmúlt rivalizálás. Kedvenc trükkje a "térdrogyasztás", néha most is mögém sompolyog és próbálkozik vállával belökni térdemet, de nem hagyom, sõt hátrarúgok mint egy ló, persze elugrik)