Reggeli történetke: hét óra tájt éppen friss kávét fõztem, közben kipillantottam a konyha ablakán. A vakondtúrások megint szaporodtak és egyre nagyobbak, némelyik már felfordított vékányi méretû. Az egyik tetején megpillantottam egy fekete tömeget. A borult idõ és reggeli félhomály miatt az ablakon át nem láttam jól szabad szemmel mi az, vakondra gondoltam. Ha kimegyek megnézni, elriasztom hát a 7x50-es, fényereje miatt terepre éjjel is jól használható binoklival lestem meg. Egy sárga csõrû fekete tollcsomó gubbasztott a túrás tetején. Teniszlabdává felfújt tollazattal ült és mozdulatlanul nézett maga elé, emberi beleérzéssel teljes apátiában mint aki semmivel sem törõdik. Olykor megmozdult körbelesett ami nem árt, mert a Cira cica nagyon jó vadász. Emiatt már azon gondolkodtam, lehet hogy talán beteg rigó, kimegyek mielõtt a macska felfigyel rá, behozom, bár nem tudtam hová teszem, kalitkám nincs, mindegy, majdcsak eszembe jut valami megoldom. Percekig lestem õ percekig gubbasztott mozdulatlanul, behúzott fejjel, tollazatában szinte elbújva. Amikor elszántam magam hogy behozom (átmeneti szállásnak a rácsos, kalitkaszerû macskahurcolóra gondoltam, aztán szerzek rendes kalitkát vagy elviszem állatorvoshoz nála hagyom) A betegnek látszó mozdulatlan rigó hirtelen feléledt, teljes testhosszában "kinyúlt rigóméretre" és jellegzetes gyors futásával elszaladt vagy két méterre, felkapott egy kétségbeesetten tekergõzõ földigilisztát és elrepült vele. Nagy kaland kacsint
Ui: féltettem a rigót mert valahány macskám volt, több madarat is sikeresen megfogtak szemem láttára, nem egyet "röptében csapva le mint a magaslabdát" ha a bolond madár elég alacsonyan repült. Nem gyönyörködöm benne, tán kegyetlen dolognak tartják a "széplelkek" hogy hagyom (a Természet rendje nem?) de a zsákmányára lecsapó macska látványa ugyanolyan lenyûgözõ mint bármely más ragadozásból élõ állat zsákmányszerzése, jóllehet az ember sajnálja a préda halálos vergõdését, de ez van, nem alattomos csapda, nem biztonságos távolról gyilkoló lõfegyver, az erõ és ügyesség dönt szemtõl szembe. Pár éve kedvencem, néhai Micó Kandúr elkésve felreppenõ nagytestû galambot is képes volt mancsával leütni a levegõbõl, verebet pedig rendszeresen fogott. Egy ilyen alkalommal egyet épségben, tollát sem felborzolva élve odahozott szájában és "átadta" nekem - leülve "várta" hagyta hogy kivegyem szájából a madarat. A pimasz veréb viszont azonnal belecsípett ujjamba, bátorsága jutalmául elengedtem, a bolond ahelyett hogy világgá menekült volna, egy közeli bokor sûrûjébe röppent, ahonnan Micó gond nélkül pillanatok alatt kipiszkálta de már nem hozta oda nekem, helyben megette. A mostani Cira cica nõstény de õ is kitûnõ vadász, minden mozgót elcsíp, legyen az rágcsáló vagy madár. Pár napja történt, a legnagyobb hízelgés/dorombolás/törleszkedés közepette hirtelen elrohant a közeli bokor sûrûjébe és kihozott onnan egy élõ verebet, de ott helyben megette, volt okom félteni ma reggel a sérültnek vélt rigót
Jó reggelt, jó napot, jó kedvet Bioszféra/MetNet nevet