Tehát...
Az 1863-as év kezdetét egy-két helyen (fõleg az ország nyugati felén) még aránylag csapadékosként említik a krónikák. Pontosabban legalább említenek valamiféle csapadéktevékenységet. Aztán késõbb ott is csak a szárazság az, amit az idõjárással kapcsolatban megjegyeznek. Közös még, hogy szinte az egész országban nagy fagyot figyeltek meg június 4-én (elõtte nap sok helyen havazott a Felvidéken). Egy hidegbetörés után nagyon kiszáradt a levegõ. A fagy nagy területre terjedt ki; Budaörs, Ungvár, Bihar, Békés, Bácska, Bánát. Tulajdonképpen az egész földrajzi Alföld. Mindebben nyilván szerepet játszhatott az is, hogy a csapadékhiány miatt a harmatpont a alacsonyabbra eshetett mint egy átlagcsapadékú évben.
Néhány jellemzõ leírásrészlet:

Dabas - "...május folytonosan száraz és meleg. Június szinte száraz. [...] Július folyvást száraz. augusztusban szinte, noha voltak imit-amot zápor esõk pásztássan. A forróság igen nagy volt és a nagy szélben minden kiszáradt. a harmat már a mult hóban tisztán elmaradt. A nyár folytában tartott. Iszonyú szárazság végett semmi sem termett. [...] A járó jószág már a nyár folytában éhen döglött; lovat, birkát, marhát elhagyta gazdája, mert nem tudott neki legelõt adni. Széna és takarmány a lehetõ legkevesebb termett, ugyhogy az Alföldrõl a marhát és birkát, ami nyáron megmaradt a Felvidékre és Erdélybe hajtották..."

Sopron - "...Száraz hó nélküli telünk volt, kevés hideggel. Amárcius és április is szárazak s általában véve az egész év száraz volt, hogy a kutakat mélyíteni kellett. Jóformán vízínség volt. A Fertõ-tó teljesen kiszáradt, hal sem volt, és az emberek gyalogszerrel átmehettek a Mosoni síkságtól Rákosra..."
Szentes - "Az 1863-ban sem a télen hó, sem a tavaszon és július 22-ig esõ nem volt. Mindszent nap tájékon volt csak jó esõ..."

Békéscsaba - "Csabán rendkívüli aszály és inség"

Csongrád - "...Két hónapig volt a Tiszában jég, egy kis ideig jó szánút is volt, általában igen nagy száraz tél ment végbe, olyan nagy por volt az utcákon, mint derék nyárban, azt mondották 70 esztendõs emberek, hogy még ilyen apadását a Tiszának nem érték, a vizimalmokat el kellett hordani az õszi apadásokra, a tavaszi elsõ vetéseket porba vetették el, kikeletkor igen szépen ment az idõ, hanem lett szárazság, mert sohasem ázott meg a föld, nem lett semmi gyepszéna még a semlyékekben (vizenyõs, ingoványos rét) sem..." (ezután két nagy - lúdtojásnyi jeget potyogtató - zivatarról ír, ami azért bõ csapadékkal járt, de ezeken kívül nem volt és az õsz is száraz volt)

Szent-Margita - "Az 1863. év Szent Margitán nagyon siralmas volt. Az elvetett gabonaszemek többnyire csak szeptember végén keltek ki..."

Debrecen - "Az 1863-dik évbe vólt a nagy szárazság, s megint következett egy drága inséges nyág, mert ebben az évben sem búza, sem rozs, árpa, tengeri egyszóval semmi nem termett."

Abony -"...Ámde ezen évnek legnevezetesebb eseménye volt a már június havában beállott nagy inség, az ezen nyomoruságok tetejébe jött s Abony életében legkeservesebb esztendõ legnagyobb nyomorusága: a határ összes terményeinek az aszály által teljes tönkretétele. [...] A csekély havú tél után kevés esõjû február és március, teljesen esõtlen, rendkívüli forróságu április, május, június következtek. [...] A város közepán dísztelenkedõ Czigánytó a száraz idõben fenékig ki lévén száradva..."

Budaörs - "...1863-ban forró nyár volt és éhinség keletkezett..."

Bánát - "...Bánát vidékén 4 megyében semmi sem termett, sõt a fák is kiszáradtak az erdõben. Olyan szárazság volt, hogy a Dunából kellett vizet hozni, mert a legtöbb kút vagy egészen kiszáradt, vagy naponta kiürítették..."

Sarkad - "1863-hoz a legsújtóbb emlékek fûzõdnek. Minden perce oly száraz, oly esõtlen volt, hogy még harmat sem járt [...] Az õszi esõzések azonban annyi hasznot mégis hajtottak..."

A budai és a debreceni mérések alapján csak márciusban és a novemberben volt az átlagnál alig több csapadék, a többi hónap mind átlag alatt. Különösen száraz volt a február, május, június, július, augusztus, október. A havi középhõmérsékletek, a gyenge negatív anomáliát mutató áprilison kívül, jóval magasabbak voltak az átlagnál. Jellemzõen +3, +4 C. Az évi középhõmérséklet Budán 2,4, míg Debrecenben 2,8 fokkal haladta meg a 30 éves (1830-1860?) átlagot.
Ha egy-egy állomáson nem is, de országosan mindenképpen nagyon száraz év volt. Különösen az Alföldön volt nagy a szárazság, ráadásul ez az a terület, ami az éléskamra szerepét töltötte be, és éppen a tenyészidõszak volt a legszárazabb.

Mint említettem az 1865-ös esztendõrõl szóló leírások koránsem festenek ilyen tragikus képet. Ráadásul az egri adat alapján feltételezhetnénk, hogy az Alföldön (legalábbis annak északi részén) ismét óriási szárazságnak kellett fellépnie.