Az elsõ és egyben a legfeltûnõbb a meglepõen tartós AC dominancia. Ez tulajdonképpen januártól fennáll, kisebb megszakítással júl. végén, aug. elején. Következménye a megemelkedett légnyomás-középérték, és a kevés csapadék.
A másik az idõjárás rendes évi menetének felborulása a nyár második felében. Július második fele, ill. augusztus eleje hûvös, változékony, már-már õszies napokat hozott, holott általában ez az idõszak a legtartósabban meleg az egész szezonban. Augusztus harmadik dekádjában, mely rendszerint a késõnyári hõség uralmának megtörésével jár, aztán jött a nagy forróság: több helyen ekkor állt be a szezonrekord. A meleg "nem vett tudomást" a meteorológiai õsz megérkezésérõl, zavartalanul kitartott egész mostanáig.
A harmadik momentum az elõoldali helyzetek, szubtrópusi levegõ beáramlások nagy gyakorisága augusztus 20.-a óta. Ez olyan mértéket öltött, mely bízvást rendellenesnek tekinthetõ.
E tényekkel kapcsolatban több kérdés is felmerül. Elsõként az anomália térbeli kiterjedése és makrocirkulációs vonatkozásai. Kell, hogy legyen valami átlagostól nagymértékben elütõ cirkulációs minta akár hemiszférikus, talán globális viszonylatban. Amit a "környéken" látunk, az a nagyon fejlett azori AC és az "orrosodás" jelensége, valamint az élénk északatlanti ciklontevékenység. Érdekes lenni vizsgálni az összefüggést az El Nino-La Nina jelenséggel. Érzésem szerint az ideihez hasonló koraõszök inkább El Nino idõszakokra jellemzõek. De feltehetjük azt is, hogy a La Nina szintén ilyen következményekkel jár.Nem elképzelhetetlen, hogy nálunk akkor van kvázi normális idõjárás, ha se El Nino, se pedig az ellenkezõje nem áll fenn.
Figyelembe vehetõ továbbá a maximumához közeledõ, s váratlan kiugrásokat produkáló naptevékenység hatása. Ez meglátásom szerint éppen ilyen cirkulációs musztereket vált ki, mint a mostani.
A pozitív hõmérsékleti anomália úgy látszik, jelen esetben nem terjed ki nagyon nagy területre: Észak-Európát elkerüli a szokatlan meleg. A szintén nagyon meleg, elõoldali 2006-os õszön szinte egész Európában rekordokat regisztráltak.
Az anomáliának nemcsak térbeli, de idõbeli kiterjedése is van. Tapasztalat szerint az átlagostól nagyon eltérõ idõjárás láncreakciószerûen generálja a késõbbi anomáliákat. Ez nem feltétlenül jelent szokatlan meleget a késõbbiekben: könnyen elképzelhetõ kifejezetten hûvös idõ október második felében, vagy korán jött tél novemberben. Azonban az ilyen forgatókönyv magában hordja rekordenyhe télközép lehetõségét.
Az idei nyárvég, koraõsz idõjárása az 1997, 2000, 2006 évivel rokon (a közelebbi múltból), valamint 1982-vel (kicsit régebbrõl). Ezekben az esetekben közös a folytonos elõoldali-anticiklonális szituáció az õsz elsõ felében, azonkívül az, hogy már nyáron erõs hõhullámok voltak. Ha megvizsgáljuk a folytatást, ott is látunk hasonlóságokat: mind a négy esetben korán beköszöntõ, de hamar megszûnõ hideget. 1982-ben ez november legelején jött, '97-ben már október végén (téli nap is elõfordult akkor!), 2000-ben kicsit késõbb, december közepén, végül a 2006-os év szintén november eleji fagyot, hózáporokat hozott. Mind a négy esetben rendkívül enyhe télközép követte a korai hideget. A téli idõ aztán valamennyire visszatért január második felében, februárban (2007 esetében ez is alig-alig), a tél azonban összességében enyhe maradt. Fentiek alapján valami hasonlót várhatunk idén is: "lyukas közepû" , viszonylag enyhe telet, mely a legelején, ill. a vége felé tartalmaz hidegebb idõszakot.
Azért mindjárt hozzá kell tenni, ellenpélda is akad, nem is egy. Szokatlanul meleg õszi idõszak elõfordult kimondottan hideg telek elõtt is. A közelmúltból itt van az emlékezetes 2009 év, régebbrõl megemlíthetjük 1985-öt, méginkább 1986-ot. Jó helyen kialakult és megerõsödött hidegmag bizony "átírhatja" a legvalószínûbb forgatókönyvet is.