Bioszféra
Tökéletesen igazad van, a bolygó változik nélkülünk is. Számítógépes hasonlattal élve Föld-anya az "Admin", a rendszergazda és egyben a fejlesztõ. Kísérleti fejlesztésének tesztelésére nyitott egy Earth nevû fórumot, ám ha túl összeférhetetlenül viselkedik az "Emberiség" nicknév alá sorolt két lábra állt öntelt élõsdi humanoid horda (tisztelet a kivételnek, akik lassan "földönkívüliek" lesznek a mai világban) idejében ki fogja moderálni a fórumról. Ha pedig félresikerült fejlesztése végzetes, rendszeösszeomlással fenyegetõ hibát okoz, RESET-el és újraindításkor a "human.project.exe" kísérleti fejlesztést blokkolja esetleg örökre törli.
Ehhez hozzátenném egyéni élményemet. Vagy huszonöt éve a családomra vártam a pesti
Nagy-körúton. Embertelen zaj, füst, nyüzsgés. Felnéztem a "hidegfronti-kék" égen elég gyors tempóban haladó plasztikusan fehér felhõkre. Szépek voltak, de hirtelen furcsa, látomásszerû mégis bizonyosnak érzett sejtés hasított belém, melyet szavakban leírni nehéz dagályosság nélkül. Lényege, felhõk már akkor úsztak az égen amikor zöldellt minden és itt fognak úszni a gyomos-romos kopár pusztaság felett is ahonnan az emberiség rég eltûnt. A világ csak egy érzés
Ember! önzõ vágy vezérel bánatával, örömével
Ezt az undok szép világot sorsodon át nézve látod.
Hogyha gondok elcsigáznak: A világot éri vádad,
S ha örömre gyúl szived: Nincs e földnél semmi szebb.
Ragyoghat a nap az égen;
Te sötétben, feketében látsz mindent, ha bánatod van;
Mig, ha kedved lángra lobban, minden érted van teremtve
télen is jársz rózsakertbe; a nap is csak rád ragyog,
S kik itt laknak: angyalok.
Az örvendõt meg nem érted, Ha világod búban éled;
S csak ha lelked szenvedõnek vallod, sajnálsz szenvedõt meg.
Mit törõdöl a világgal, szenvedõ sziv sóhajával,
Ha egy édes pillanat teljesíti vágyadat!
Hát ne fordulj vak hevedben a világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre, Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája, Csak magadnak képe, mása.
Ki sohajtoz, ki mulat. A világ csak - hangulat.
Reviczky Gyula (1855-1889) - Magamról
Ehhez hozzátenném egyéni élményemet. Vagy huszonöt éve a családomra vártam a pesti
Nagy-körúton. Embertelen zaj, füst, nyüzsgés. Felnéztem a "hidegfronti-kék" égen elég gyors tempóban haladó plasztikusan fehér felhõkre. Szépek voltak, de hirtelen furcsa, látomásszerû mégis bizonyosnak érzett sejtés hasított belém, melyet szavakban leírni nehéz dagályosság nélkül. Lényege, felhõk már akkor úsztak az égen amikor zöldellt minden és itt fognak úszni a gyomos-romos kopár pusztaság felett is ahonnan az emberiség rég eltûnt. A világ csak egy érzés

Ember! önzõ vágy vezérel bánatával, örömével
Ezt az undok szép világot sorsodon át nézve látod.
Hogyha gondok elcsigáznak: A világot éri vádad,
S ha örömre gyúl szived: Nincs e földnél semmi szebb.
Ragyoghat a nap az égen;
Te sötétben, feketében látsz mindent, ha bánatod van;
Mig, ha kedved lángra lobban, minden érted van teremtve
télen is jársz rózsakertbe; a nap is csak rád ragyog,
S kik itt laknak: angyalok.
Az örvendõt meg nem érted, Ha világod búban éled;
S csak ha lelked szenvedõnek vallod, sajnálsz szenvedõt meg.
Mit törõdöl a világgal, szenvedõ sziv sóhajával,
Ha egy édes pillanat teljesíti vágyadat!
Hát ne fordulj vak hevedben a világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre, Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája, Csak magadnak képe, mása.
Ki sohajtoz, ki mulat. A világ csak - hangulat.
Reviczky Gyula (1855-1889) - Magamról