Dunántúli hóadatokkal jelen pillanatban sajnos nem rendelkezem, de a budai (már akkoriban is erõsen belvárosi) állomásról vannak információim e téren.

A hónap egészen páratlan volt hótakaró szempontjából, de önmagában az egész tél is.
Pedig a szezonkezdet nem volt éppen biztató... 1928 novemberében és decemberében ugyanis egy darab hótakarós napot sem jegyeztek fel a fõvárosban, mindössze egyetlen árva hófoltos napra futotta, december 1-jén.
Az új évbe lépve azonban hatalmas pálfordulás következett: január 2-tõl március 9-ig megszakítás nélkül(!!!) 67 hótakarós nap fordult elõ, és az átlagos hóvastagság a 67 napra kiszámítva 25 cm volt!
Ez részleteiben a következõképpen történt:
- január 2: 6 cm,
- január 3-26. között: eléggé stabilnak mondható, 14-19 cm között vastagságú,
- január 27. és február 13. között: úgyszintén stabil, de már egy magasabb kategóriában, jellemzõen 26 és 34 cm között (kivéve február 9-10-én, ezeken a napokon "csak" 22 cm),
- ezután következett a tél legbrutálisabb része: február 14. és 22. között minden egyes napon 40 cm-t meghaladó vastagságú hótakarót mértek, ezen belül is a csúcsidõszak 14. és 19. közé esett, eme idõszak adatai sorban 55, 55, 60, 56, 56, 56 cm...
- ezt követõen igen lassú olvadás indult meg: február 23-27-ig rendre 30-39 cm-t mértek,
- február 28. és március 6. között 21-28 cm volt jellemzõ,
- végezetül március 7. és 9. között ez a "maradék" 20 cm is elolvadt,
- azonban egészen március 21-ig hófoltokat még naponta jegyeztek fel.

Mindehhez Budapesten összesen 25 zord nap társult - és még egyszer hangsúlyozom, ez belvárosi adat!!!
Február 2. és 14. között majdnem összejött egy 13 napos zord napos sorozat, csak azért nem, mert 6-án "csak" -9,9 °C-ig süllyedt a hõmérséklet...
Az abszolút mélypont február 10. és 13. között volt, ekkor sorban -21,8, -23,4 és kétszer egymás után -18,3 °C lett a minimum. Ez az 1929. február 11-i -23,4 °C egyébként a budai mérések történetének legalacsonyabb értéke. Csak hogy érzékeltessük, milyen tél is volt ez: az említett érték az abszolút budapesti rangsorban (vagyis amelyben benne vannak már a késõbbi lõrinci, illetve ferihegyi adatok is) is igen elõkelõ helyet foglal el. Ej, ha ez utóbbi állomások már léteztek volna 1929-ben...
A Dunántúlon ezekben a napokban -30 °C-ot megközelítõ, vagy alulmúló értékeket mértek, február 11-én Sopronban -29,9, Szombathelyen -29,3 °C-ot - ez utóbbi helyen egyébként 44 zord nappal zárt a tél.

Elképesztõ adatok, nemde?
Nem hiába emlegették az öregek nagyon sokáig a Nyugat-Dunántúlon úgy 1928-29-et, hogy ez volt a "nagy tél". És valóban, az országnak ezen a tájékán a késõbbi híres telek (1940, 1942, 1954, 1963, 1964, 1987, 2003) egyike sem hozott olyan brutális, hosszan tartó havat és hideget, mint amire 1928-29-ben volt példa.

És csak hogy legyen egy kis csattanó is a végére: a következõ, 1929-30-as télen Budapesten mindösszesen 10 darab hótakarós napot jegyeztek fel, és a maximális hóvastagság 5 cm volt...