Én is elolvastam a cikket, nagyon élvezetes volt. Mivel abban az idõben a szinoptika és a légköri képzõdmények még "nem voltak kitalálva", szükségképpen találgatásokra kell hagyatkoznunk a nagy hóvihart létrehozó makrocirkulációs helyzetet illetõen. Mindjárt elsõnek a havazást megelõzõ igen alacsony légnyomás-érték tûnik fel. Két, nagyon alacsony légnyomású hóesésre emlékszem: az egyik a már említett 1999 februári, a másik szintén ebben az évben, azonban éppenséggel a végén fordult elõ: dec. 28.-án. Ez utóbbi esetben a légnyomás az 1816 január végit megközelítõ mélységbe zuhant. Érdemes volna megnézni e két havazáshoz tartozó makroszinoptikai képeket: bizonyos támpontot nyújtanának.
Feltûnõ továbbá az igen erõs szél. Általánosságban le lehet szögezni, hogy extrém alacsony légnyomás mellett nem szokott rendkívül viharos idõ uralkodni. Az 1999 december végi hóesés alkalmával is csak mérsékelt-élénk szél fújt. 1816-ban is feltehetõleg akkor támadt a vihar, mikor az igen alacsony értékrõl emelkedni kezdett a légnyomás, és elérte az 1000 hpa körüli értéket. Ez 28.-29.-én következhetett be, a cikkben leírtakkal összhangban.
Úgy vélem -bár ez hangsúlyozottan hipotézis- hogy egyetlen mediterrán ciklon nem képes ilyen mértékû légnyomásesést elõidézni nálunk. Feltehetõleg alacsony nyomású teknõ állt a háttérben, melynek mediterrán ciklon komponense összeolvadt az északabbra elhelyezkedõ alacsony nyomással, így jött létre fölöttünk a rendkívül kimélyült légörvény. Ez aztán kelet-délkeleti irányban távozott, Buda mindvégig hátoldalon helyezkedett el.