Bioszféra

Miezi meg most van kamaszkorban... szinte kezelhetetlen (kivéve ha ölelkezésrõl, babusgatásról van szó ). Ha a szemébe nézek (ezt utálják a macskák), nekem ront, ha elmegyek mellette, akkor máris csüng a vádlimon, hihetetlen rossz Éjszaka kimeresztett karmokkal bekaszál a paplan alá, "majdcsak találok valamit" alapon, ez a valami rendszerint a lábam... Borogatja a cserepeket, lerángatja a kiteregetett ruhákat... így aztán néha csak a szigor marad; olyankor meg csak néz ki ártatlanul a fejébõl és csukogatja a szemeit, hogy "jól van na..."
Ma nagy meglepetés érte, mert belaharapott egy kaktuszba megijedtem, mert sikított rendesen, utána egy darabig meg köpködött meg jajgatott, mintha valami a torkán akadt volna - de bármi is volt, aztán lenyelte Azért persze figyelek (õt is meg a "termékeit" is...), hogy nincs-e gond... Bolond szerzet