Ebéd után tettem egy sétát a Rába befagyott belvárosi szakaszánál, s az eredetileg csak kóstoló jellegûnek szánt kalácsosztásba úgy belefeledkeztem, hogy végül el is fogyott az ozsonnáravaló. nevet Persze, voltak rá jelentkezõk, csapatnyi tõkés réce, dankasirály, kormorán, vetési varjú és persze a házi galambok. Utóbbiakat úgy kellett elhajtani a bakancsomról. A sirályokkal jót játszottam: a falatokat fél méterrel a fejem fölé dobtam, õk pedig a környékemen körözve veszekedõ "kiáltások" kíséretében kapkodták le a gyakran még felszállóágban lévõ kalácsdarabokat. nevet Olyan közel lebegtek szemben velem (fél méter), hogy - ahogy Floo mondaná - a csipát is láttam a szemükben. hideg
Készült kép is a madárkavalkádról, de sajnos egy jókora folt éktelenkedik az objektíven, a minõséget lerontva. Próbáltam az etetési akcióból is elkapni momentumokat, de be kellett látnom, hogy ehhez további végtagok igénybevételére lett volna szükség. A hétvégi sétálók tekintetét látva valószínûleg késõn láttam be. nevet