Jó reggelt mindenkinek nevet Az emlegetett "kondicionált" rigó viselkedésének változása megérne egy tanulmányt, ha ornitológus vagy etológus lennék. Valami ilyesmit érezhettek õseink amikor elõször csalogatták magukhoz leendõ háziállataikat, kellemetlenebb mellékízû hasolattal az állatidomár érzése ahogy az idomított állat "kiképzése" halad... kicsit emelkedettebben, akár egy idegen lénnyel való kapcsolatfelvétel, melynek során egyre több közös felismerés-megértés-alkalmazkodás jelenik meg az érintkezésben. "Házirigóm" egyre több megértést, egyfajta ragaszkodást mutat. Szemlátomást tudja hogy megkülönböztetett elbánást kap a többi madárhoz képest. Ez neki csak jó mert több és jobb falatot kap, cserébe elviseli a közeledést, figyeli hogy beszélek hozzá, csettintek neki. Még nem mer karnyújtásnyi távolságra jönni, de méteres körzetben riadozás nélkül letelepszik, felfújja tollát, ha beszélek hozzá fejét forgatva nézeget, csettegésre halkan csiporászik mintha válaszolna (nem tudom mit gondol rólam aki látja). Erõsödõ bizalma jelének tekintem, nyugodtan közelíthetek hozzá, akár fényképezõgéppel is a kezemben. Tegnap már akkor sem rebbent el amikor a kutya ugrálni kezdett köröttem és késõbb a macska is a közelbe sompolygott (eddig elrebbent ha közeledtek). Önérzetes, mondhatnám rátarti, büszke madárka a "magánéletében" is, amikor tollazatát felfújva szemlátomást "lazit", akkor is érezni valamiféle "önérzetes tartást" nevet Persze válasz-csiporászása bizonyára valamiféle "akusztikus reflex" lehet, ahogy pld. a macska rögtön apró nyekkenésekkel "válaszol" akkor is ha ránézve csak némán mozgatom a számat, de hangot nem hallatok. Kitérõen megemlítem, bár a cica hallásának nincs különösebb baja, úgy tûnik, mégis inkább a gesztusokat, mozdulatokat, mimikát figyeli mint a hangot. Vele ellentétben a kutya viszont a hangokra figyel reagál jobban, mint a mozdulatokra, a mozdulatokat játéknak vagy fenyegetésnek tekinti. Bocs a filóért, jó napot, jó kedvet nevet