Bioszféra
Noli ismételten köszönöm
(Kérésed parancs, avatart cserélek)
Felmerült bennem egy jó ideje motoszkáló kérdés, igaz teljesen szubjektív észrevételen alapul. Ez a kis tollas is akkor énekelt, amikor a Nap már a látóhatár alá kezdett süllyedni, a Nap felé fordulva, csivitelõ nem cifrázott dalával kísérte lenyugvását. Két másik énekesmadárnál is megfigyeltem (az egyik rigó volt, a másikat nem ismertem fel) amint a Nap lenyugvását ki-ki tudása szerint kicifrázott "Nap-himnusszal" kíséri
Lehet persze hogy egyszerû túlzó emberi beleérzés, de a véletlennél gyakoribb látvány. Minden esetben egyedül teszik, a környéken nem látni nem hallani más madarat és egyértelmûen a Nap felé fordulva énekelnek amíg az el nem tûnik a horizont alatt. Érdekes és nem találok rá objektív magyarázatot, csak költõi/emberi hasonlatokat
A madarak éneke elvileg terület-/párkeresõ jelzés, de ez a fajta napnyugtát kísérõ ének olybá tûnik számomra mintha a Napnak énekelnének. Fizikailag, az alkonyatban a legszebb hangú jelenlévõ énekes rákezdi, a hallókörzetben lévõ többi madár elhallgat (felvételen is csak a széllökés, kutyaköröm-kopogás és ebbõl eredõen fojtott káromkodás hallható). Ahogy megfigyeltem, amint horizontot érinti a Nap, az "ügyeletes énekes" rákezdi és csivitel, fütyül amíg a napkorong eltûnik a horizont alatt.
Ornithológusok van vélemény avagy az egész csak túlzott empátia? Elvégre a primitív élõvilágot nem irányítják elvont érzelmek-gondolatok, csak a fizikai ingerekre adott automatikus válaszokkal reagálnak a külvilágra
Bizonyára van valamiféle komfortérzetük (melyet tán "életérzésnek" is lehet tekinteni) mely cselekedeteiket befolyásolja (éhes/magot keres fázik/elbújik) de pld. a legutóbb látott "dróthajlítás" is automata cselekvés? Ez persze messzebbre is elvezethet. Nem mondom hogy testvéreink az állatok (bár törzsfejlõdési értelemben mégis azok) de kérdés hol kell megvonni a határvonalat emberre jellemzõ tudatos és a reflexszerû "automatikus válaszadó" állati cselekvés között? Az állat/ember kategorizálás nagyon emlékeztet az aktuális korszakok etalonjai alapján rögzített primitív_vadember/civilizált_ember behatárolásához. Végül is miben különbözik az emberi tanulási folyamat az állatidomítástól? Tán annyi hogy az ember tudatosan vállalja az "idomítást" és felhasználja szerzett/bevésett ismereteit problémamegoldáshoz és képes addig nem létezõ újat is alkotni. De hány olyan embert ismerhettek Ti is, aki szerzett ismereteivel nem képes újat alkotni pusztán elõdei bonyolultabb/egyszerûbb magatartásmintáját utánozza gépiesen, ami nevezhetõ automatizmusnak is. Hol a határ? Korábban említettem, sztem minden élõlénynek van a maga idegi szervezõdésének bonyolultságához mért, "komfortérzeten" alapuló "éntudata" ha mégoly halvány is. Erre utalnak az olyan állattól szokatlan "újat alkotó" cselekedetek melyek nehezen magyarázhatók átörökítéssel. Felvetõdik, rendben, az ilyesmi pusztán az átörökítés reflexszerû automatikus ismételgetése - de a sor elején álló lény vélhetõen "magától jött rá" arra amit átörökített utódaira. Persze bizonyára véletlen (akár a villámcsapás okozta tûz felhasználása) de egy "tehetséges állat" felismerte és megtanulta a folyamatot, majd írásbeliség hiányában génjeiben õrizte meg és adta tovább. DE az ilyen véletlen miben különbözik pld. az emberi kísérletezéstõl? Azért emberi mert az megtervezett és bonyolultabb szinten zajlik? A kiemelt védelem alá helyezett delfinekrõl azt rebesgetik intelligenciájuk megközelíti az emberekét, de sok helyen megeszik. Nézzük le az egyszerû élõlényt, irtsuk/tapossuk el mert primitív, nincs fennkölt emberi tudata? De ez tabu, mert évezredes hagyományokat/beidegzõdéseket borogat és könnyen elvezet az emberi párhuzamhoz... A szellemileg/testileg erõsebb lénynek joga van a gyengébb adottságú lények felett korlátlanul uralkodnia? Ez csak a dzsungel törvénye, halált szenvedést és pusztulást hoz, értelmes emberhez méltatlan
Ideje lenne változtatni ezen a szemléleten, talán elõbb-utóbb felnõ hozzá az embernek nevezett csúcsragadozó
Bocs a "kávé+pipa" filóért

Felmerült bennem egy jó ideje motoszkáló kérdés, igaz teljesen szubjektív észrevételen alapul. Ez a kis tollas is akkor énekelt, amikor a Nap már a látóhatár alá kezdett süllyedni, a Nap felé fordulva, csivitelõ nem cifrázott dalával kísérte lenyugvását. Két másik énekesmadárnál is megfigyeltem (az egyik rigó volt, a másikat nem ismertem fel) amint a Nap lenyugvását ki-ki tudása szerint kicifrázott "Nap-himnusszal" kíséri


Ornithológusok van vélemény avagy az egész csak túlzott empátia? Elvégre a primitív élõvilágot nem irányítják elvont érzelmek-gondolatok, csak a fizikai ingerekre adott automatikus válaszokkal reagálnak a külvilágra



