Ebben is van valami! Viszont a kialakulásuk ugyanúgy kaotikus folyamat eredménye, úgyhogy a modell jóságát jelenti ez a "belelátás". Hasonlóan modellezhetõ - a már sokat említett növényeken kívül - pl. az erek rendszere, fõerekbõl leágazó kisebbek, az azokból leágazó még kisebbek, stb. Ezekben is van önismétlés, ha nem is olyan szabályos, hogy egy képen lehetne modellt készíteni róla, nem elég a jól megadott kezdeti feltétel, hanem az abban elrejtett változások is hatnak a fejlõdésre, meg ugye az "idõzített" génaktiválódás hatására létrejövõ változások is.

***

Lordom, azt meg tudnád-e próbálni, akár 2 akár 3D modellezéssel, hogy készítesz lombhullató típusú fát, meg fenyõnek látszó fát? Ha sikerül, akkor légy szíves mondd el, hogy miben különbözik alapvetõen a két képet létrehozó "képlet", hány iterációval jutottál egyik vagy másik képhez, stb.! Persze egy látszólagos alakot megfogni lehet, hogy sokkal könnyebb, mint a részletekig menõ mintázatot (egy tölgy ágát levelestõl, illetve mondjuk egy lucfenyõ ágát, levelét ábrázolni valószínû szintén külön kell magától a fától, de biztos vagyok benne, hogy van összefüggés matematikailag a koraibb és késõbbi kifejlõdésû növények modellezhetõsége közt.)
Elõre is köszönöm!