Nemegyszer járnak hasonló gondolatok a fejemben a helyünkbe lépõ korosztály láttán, mivel a "pláza-kölykök" a legjobb esetben csak közönnyel néznek a Természetre szomoru Ámde az idõsebb korosztályban is léteznek szép számmal hasonló mentalitásúak - õk a tisztaságmániákusok kifinomult "presziõz" entellektüellel akik nemegyszer otromba tuskónak tekintik azt aki nem követi õket. Nem élek koszban (legfeljebb "egészséges férfitrehányságban") de amikor valaki otthona minden zegét-zugát sterilizálja vegyszerrel forró gõzfúvóval mifenével - eszembe jut a kórházak problémája az egyre veszedelmesebb rezisztens kórokozókkal melyek egyre jobban ellenállnak a vegyszereknek. Egyik emlékezetes csúcspont a korlátlan DDT használat volt, ismeretes következményekkel. Ez a tisztaságmánia rendszerint több beteges félelmet is hordoz, félnek mindentõl ami természetes - ez egyenes út a Természettõl való félelemhez, megrendült-sérült idegzetûeknél különféle fóbiákhoz. Az emberi/állati (emberállati) természet pedig ösztönösen menekül vagy elpusztítani törekszik azt amitõl fél. Még szerencse hogy a fiatalok között is van szép számmal "maradi", aki érdeklõdéssel és tisztelettel tekint Természet "anyánkra", óvni igyekszik azt nevet
A fecskéket laikusként nem féltem, remélem hogy csak "róka-nyúl" jellegû populációhullámzás lesz és helyreáll az egyensúly. Errefelé is látok ilyesmit - egyes fajok megritkulnak, eltûnnek, újra visszatérnek. Legutóbb egy "vizimadár-populációfolt" mozdult pár km-rel északabbra mert megbolygatták telepüket. (Fel és leszállásukat látva érzékelhetõ hogy "repülõterük" - gondolom fészkelõ/alvóhelyük lett megbolygatva). Az Élet és és élni akar nevet