Érdekes dolgot vetem észre a jó pár négyzetméterre elterebélyesedett "mocsári ciprus" viselkedésében nevet
A kutyakennel rácsos ajtajára szoktam fektetni az egyik kinyitást akadályozó csuklóvastag elkérgesedett (nem sérül könnyen) ágát. Az ajtót rögzíteni kell, mert lengeti a szél, félig kinyílt állapotban kiálló rácsozata régebben felhasította az ugatva rohanó kutya oldalát. Rögzíteni nem lehetett az útban lévõ vastag ág miatt. A bokrot se akartam bántani, hadd menjen amerre akar, ezért minden alkalommal megemelve ráfektettem a kennelajtó kinyitott szárnyára az ominózus ágat, nem sérült és a széllengette ajtót is rögzítette. Amiért ezt megemlítem, az érdekesség hogy ez a "ráfektetés" egyre nehezebben sikerült. Ma reggel pedig a rögzítésre használt ág már el se ért odáig. Szerintem egyetlen szóbajöhetõ ok miatt - a növény "megunta a piszkálást" és szép lassan "elkanyarodva" elhúzta onnan ágát nevet
Lomhának vélt növényeink is meglepõen gyorsan reagálnak olykor, tavaly mutattam a fórumon olyan néhány órás képsort, melyen a fáklyaliliom virága bokrából elõbújva tekergõdzött fel-le, jobbra-balra míg végül megállapodott egy neki megfelelõ helyzetben. Az elvárt reagálási idõhöz képest jóval gyorsabban homlokegyenest megváltozott a "fáklya" helyzete nevet