Bioszféra

Kis "kávé+pipa filó" madárdalról, sakkjátékról, fraktálokról Az ember örül a világnak, szeretteinek, jólesõ érzés önti el szívét és pillanatokra megbékél ezzel a nyomorult világgal de vannak igazán szívmelengetõ pillanatok, ma reggel is megesett velem ilyen. Az megszokott hogy Cira cica törleszkedik-dorombol, Tomi kutya hízelegve bököd fejével miközben a virradatban kávézok pipázok a lassan kékülõ égbolt alatt hallgatva a madarak ezerszólamú hajnali kórusát. Ilyenkor nem mindig kellemes ha merengésedbõl felriaszt egy váratlan esemény. Épp a madarak kórusát hallgattam ezerféle átcikázó zagyva gondolaton járatva agyam - nem akarom a vallásgyakorlókat megsérteni - ha létezik Isten nagyon szomorú a sorsa hiszen a dogma szerint neki ezerféle élõlény sorsát irányítva - az ember módjára (mivel az Írás szerint az embert a maga képére és hasonlatosságára alkotta) óhatatlanul rutinmunkába süllyed, "legfeljebb jobban bírja" (ugyan a teremtéshívõk értesülése szerint még csak 6-7 ezer éve és ha igaz, a kínai birodalom fennállása már idõsebb). Emberként az ébredõ Természet koncertjét hallgatva trillák, futamok, jelzõhangok hallhatók, gyakorlott füllel lebonthatók "szólóhangszerekre" - sokféle énekesmadár fújja a maga nótáját, közberikolt egy fácán, sikít a sirály, dobot perget a harkály, rázza kereplõjét a szarka, perlekednek vagy búgnak a galambok. Összhangzásában szép, akár egy jól megkomponált komolyzenei darab, mégis mindig ugyanaz, tudni lehet mi következik, mert nem lehet más, a szabályok így diktálják, a legkisebb eltérés is zavart okoz, zeneileg disszonanciát, a "madarak hírközlésében" informatikailag zavaróan torzult információt közöl. Fanyar szájízzel, csupán matematikailag hasznos, a fraktálokat idézi, melyek részleteikben sose egyformák, de fõ vonásaikban mégis mindig ugyanazok, "önismétlõk". Akinek jó az emlékezete, akár egy sakkjátékos, aki ezerféle lépésvariációt ismer, elõre tudja mi következik. Jó az újszülötteknek és azoknak akik tudnak felejteni, felejtve jót és rosszat, újra és újra rá tudnak csodálkozni a világ szépségeire. Feltételezve létét, ezért lehet szomorú és gépies Isten élete, hiszen oly régóta karmesterkedik saját teremtett világa felett mely felöli az elemi részecskéktõl a galaktikus társadalmakig a Mindenséget benne nyüzsgõ élõ és élettelen teremtményeivel. Kéréseket teljesít és megtagad, tegnapi példa a kis ugrópók - õt hozzásegítette zsákmányhoz de ezzel egyúttal halálra ítélt egy apró szárnyast az õ végtelen bölcsességében. Elõre látta, valamely okból fontosabb volt a kis pók ebédje mint a kis szárnyas életben maradása aki nyilván szintén életben akart maradni, társat vagy élelmet keresett. Emberi párhuzamokat pedig milliárdszámra lehetne hozni. Ha létezik egy embernél felsõbbrendû lény, csakis "rendszergazdaként" létezhet, a közhiedelemmel ellentétben folyamatokat és nem egyedi sorsokat irányít, max. törli a "felesleges/zavaró fájlokat", mert nem foglalkozhat egyszerre milliárdnyi adattal. Ezért az egyéni ima-kérés-esengés teljesen felesleges. Gyarló emberi hasonlattal, egy vezetõ sose tehet mindenki kedvére, egy folyamat zökkenõmentes irányítása érdekében cselekszik jót és rosszat, ezzel akaratlanul is részrehajlóan kedvez valakinek/valaminek, ebbõl eredõen van aki örül, ezért "imádja" õt, van aki szenved ("Átkozd meg Istent és halj meg"). Ettõl függetlenül szinte unalmas lehet irányítani a világot, hiszen a világ "mintázata" emberi, állati és növényi alakzataival érzékelhetõen fraktálmódra "önazonos", tudni lehet mi következik. Közelrõl minden elem egyedinek tûnik, de távolabbról áttekintve nagyléptékû rajzolatok ismétlõdõ elemei "csak" - DE belõlük épül fel a VILÁG és nem térek ki a minden élõt és élettelent felépítõ elemi részecskék kaotikusan rendezett zûrzavarára. Irigyeljük a sakkjátékost tudásáért. Valójában sivár életük van, már nem a játék örömét élvezik, ha már annyit szenvedtek ismereteik megszerzésével, elsõk akarnak lenni a hasonlók között. Számítógép módjára megtanulták és ismernek (az információ hatalom) minden várható lépést, a sok lehetõség közül véletlenszerûen (emberi intuíciónak nevezve) választanak "szubrutinokból" egy ismert játékmenetet aszerint vezetve (az ellenfél lépése szerint újabb és újabb szubrutinokat választva) a játékot és ha másik "lépre megy" legyõzik a kevesebb ismerettel rendelkezõt. (Ismerek nemzetközi szintet elért nagymester aki emiatt félbehagyta a versenysakkozást, nem talált benne szépséget) Feltéve, ha létezik, Einstein mondását módosítva "Isten nem kockajátékos", sakkjátékos hiszen hívei szerint tudja mit mire lépjen. Az ember sem tesz mást gyarló kérészéletében, megpróbál jó válaszokat adni az ÉLET sakklépéseire. Tágabban, az egész élõvilág ezt teszi követve az OK-OKOZAT folyamatokat. Emiatt viszont szinte minden átlátható kiszámítható, még az "idõk méhében rejtõzködõ" készülõdõ események is. Nem jó "sokat tudni", mert véletlenszerû események helyett jól-rosszul kiválasztott válaszlépések sorozatává szürkül az emberi élet; boldog a "gyermeki együgyûség", boldogok a lelki szegények, nekik a világ egyszerû, egyszeri és megismételhetetlen, nekik "minden vicc új". A jó emlékezet hasznos, de nem áldás, inkább átok. Minden gépiesen ismétlõdik az andalító madárdallal kezdve egészen a havonta érkezõ fizetési meghagyásokig. Mégis, ebben a monoton kiszámítható életben akadnak váratlan kedves pillanatok - unokád hirtelen minden látható ok nélkül Rád nevet és hozzád bújik. A kutya bökdösni kezdi orrával kezedet, a cica hozzád törleszkedik (bár errõl tudni lehet, finom falatot vár a simogatás nem is annyira fontos). Az egész firkálást beindító folyamatot "házi-rigóim" megérkezése váltotta ki. Õk se szeretetbõl hanem a reggeli morzsa okán jöttek. Ami ebben megható és "szívmelengetõ" volt a bizalom - nem surrogva gyors repüléssel jöttek, hanem lassú lebegõ szárnycsapásokkal és teljesen laza, nem menekülésre kész éber tartásban letelepedtek tõlem szinte karnyújtásnyira várakozva "nyílt tekintettel" néztek rám. Az ilyen pillanatok tartják az emberben az életkedvet ebben a monoton világban és rájön, a pillanatnak kell örülni nem jólétre gazdagságra hatalomra irányuló nagyratörõ terveket kovácsolni Monoton az élet, monoton a világ minden "gépiesen ismétlõdõ" szépségével és bánatával DE ezt a monotonitást is meg lehet törni. "Minden órádnak szakítsd le virágát" élj magad és mások számára hasznos, tevékeny életet. Ha lelki békét akarsz, ne tégy rosszat sem szóban sem "fizikailag", csak jót tégy bármily kis dologban is, DE ne érdekbõl, önzetlenül cselekedj. Egy idõ után valószínûleg "csendes bolondnak" tartanak majd, DE csak szeretet fog körülvenni. Anyagi hasznod nem lesz belõle, ám csendes örömmel fog eltölteni. Ha ezután is sivárnak kilátástalannak éreznéd életed mert bánt egyes lelki beteg emberek másokat eltaposó törtetése, rosszindulata vagy a külvilág teljesíthetetlen követelései, NE RÁGÓDJ RAJTA rossz kedved törd meg új és új ismeretek megszerzésével, mindenkire érvényes Newtont mondása: "...olyan vagyok, mint a tengerparton játszó gyermek, aki játék közben imitt-amott egy, a szokottnál laposabb kavicsot vagy szebb kagylót talál, míg az igazság nagy óceánja egészében felfedezetlenül terül el tekintetem elõtt." Bocs a hosszért, nem az ész osztom öreges módra, csak a rigópár bizalomteljes érkezése késztetett rá Jó napot, jó kedvet Bioszféra/Metnet