Noli hát nekem is alapelvem hogy a telefon az telefon nem kell rá mindenféle kütyü - mert ami mindenre jó, semmi komolyra nem jó. DE - ha már INGYEN kicserélték tetszésem szerint választható új típusra, miért ne a legjobbat válasszam? (van benne térképes helyzet-meghatározó is) Viszont gyakorlatból tudom, ha tenyereddel "védõernyõt" formálsz köré sok felesleges zaj kiszûrhetõ.
Segítség- mentõ, rendõr... hát népes területen talán mindig akad, de errefelé "a madarak is hátizsákkal repülnek" hat év alatt - nem akarom bántani a rendvédelmet, csak kétszer láttam rendõrautót, abból is az egyik csónaklopás miatt jött a partra három éve. A másik csak eltévedt vélhetõen. A bekötött riasztós vagyonvédelmisek hivatalból járõröznek olykor a környék lakatlan hétvégi házai között, de õk se túl sûrûn. No ezért célszerû a mobil segélykérésre, tekintve hogy az utóbbi idõkben sokfelé elszaporodtak a magányos öregek elleni rablógyilkosságok. Mire kiérnek, többnyire csak helyszínelni tudnak... Tavalyelõtt öreg szomszédomékhoz akartak betörni hajnali fél háromkor a vécéablakon behatolva de a rabló nem fért be, az öreg pedig véletlen pont akkor ment ki a mellékesbe, a tettes elmenekült, nem is lett meg. Csak halkan írom, emiatt a helyi rendõrségen elõre bejelentettem, ha éjjel bárki rámtöri az ajtót, nem vagyok harcias, hiába erõs a fizikumom látszólag, tartós fizikai önvédelemre szívmûtétem és korom miatt nem vagyok már képes, ha idegen jelenik meg a lakásban, nem bánom ha tíz évig is faggatnak majd, töltött fegyverrel alszom, különösen ha álmomból riasztanak fel én rálövök mindenkire akit látok, aztán kérdem mit akart. Gyerekeim tudják, mielõtt bejönnek, felcsörgetnek telefonon. Tomi kutya is nagyon harapós és nem tudta eddig senki komolyan megijeszteni kutyariasztóval se, próbáltak rá folyadékot is locsolni, elugrott hátrébb. Max. agyonlõni lehetne de ha fegyverfélét lát kézben elbújik egy bokorba és onnan tör elõ amikor jónak látja (szegény vízórás nem szólt, egyszer bemászott leolvasni de leolvasás és kimászás helyett mint a szöcske helybõl átugrotta a kerítést mert a kutya bevárta és rossz szokása szerint csendben hátulról támadt rá a nyakszirtjét támadva - azóta közlöm e-mail-ben az óraállást) de jobb a békesség, inkább a vészhívó mûködjön, arra jó a mobil.
Controllt mint "kutyást" tájékoztatom: a kutya bot- vagy egyéb szembetámadásra látszólag elmenekül, de pár méter után hirtelen visszafordul és szinte "tigrisként" nyakra- forgókra ugrik vicsorogva. Többszöri támadásra elbújik a bokrok között és ott bújkálva a legváratlanabb pillanatban csendben tör elõ, fejmagasságban nyaktájékra ugorva. A környékbeliek tartanak tõle, mert látszólag nagyon barátságos kajla kutya de képes a legnagyobb barátkozás közben hirtelen "bekattani" és olyankor habzó pofával tombolni kezd. Szerencsére a kezdeti rivalizálások letörése óta engem respektál, ma már elég egy szótlan intés vagy biccentés, de azért ügyelek hogy ne kerüljön mögém és figyelem a szemét. Viszont, ha szótlanul megállok elõtte mozdulatlanul, azonnal leül és vár. Fegyelmezettsége javult: kevés "edzés" után megtanulta, ha leteszek elé egy falatot legyen az bármily kívánatos nem nyúl hozzá, elmehetek akármilyen messzire, kivárja hogy engedélyt adjak rá. Idegentõl sem fogad el semmit; amíg rá nem mutatok és azt nem mondom "edd meg, tied" ül és nézi (a szomszédok áttett ennivalóját is). Érdekes hogy a rámutatás és szóbeli engedély együttese nélkül se teszi meg, csak a biztatás vagy a rámutatás nem elég, ilyenkor kérdõen néz rám. Aki azt véli megkedvelte a kutya, többször csalódott már, pld. öreg szomszédaimat szereti mert etetik, de említettem, az öreg bõrkesztyûje a minap szájában maradt mert a kerítésen átnyúlva meg akarta veregetni a fejét. Egy másik erre sétálóval a kutya eleinte barátkozott amit "jószomszédi viszony" miatt hagytam is de váratlanul nekirobbant a kerítésnek, az illetõ ijedtében hanyattesett majd felugorva az út közepéig meg se állt nevet El is terjedt a híre, azóta mindenki az út túloldalán sétál és kutyáikat is távol tartják, a kisgyerekeseket intem hogy vigyázzanak a gyerekre ne engedjék az "aranyos kutyus" közelébe, mert láttátok a képét, kedves pofájú vizslaszerû blöki de "hamis kutya", kiszámíthatatlan félvad volt és az is maradt. Ugyanez okból sétálni se viszem, mert volt pár kellemetlen eset, válogatás nélkül, szájkosárral is minden élõnek és mozgó tárgynak nekitámad, ilyenkor én is csak nehezen fékezem meg. Hihetetlen ereje van a látszólag szikár blökinek, nemrég az ujjvastag láncból kiszakította a majd centivastag szegeccsel rögzített pórázkarabinert. Hát marad örökös "kertfogságban", van hozzá elég területe rohangászni (hosszában is 40 méter).