Tisza cipõ nevet Kicsit nosztalgiázok - 1980 óta a mai napig megvan a száras bokavédõs Tisza-tornacipõm - nem foszlott szét nem lyukadt ki pedig vitorlázástól kezdve túrázás, bringázás, egyszóval minden nyári dologhoz használtam nevet A talpáról rég eltûnt a bordázat tükörsima, vizes füvön veszélyesen csúszik már, de nem lett lukas. A hiánygazdaságban nem az volt a cél hogy forogjon a pénz. A mai változatban a pénzforgás mozgatja a gazdaságot, ezért vásárolj "BUY BABY BUY" mondá Telly Savalas, sûrûn cseréld kocsidat, tévédet összes cuccodat. A hiánygazdaság filozófiája szerint ha véletlen érkezik egy teherautónyi valami, keveset és ritkán gyártanak, gyorsan vegyél amíg el nem fogy, ki tudja lesz e következõ. Ronda, igénytelen, szinte primitív ugyan de ami lényeges - strapabíró. Józan emberi ésszel, ha megkíméljük, egy életben egyszer kellene venni egy cuccot. Kint porosodik egy 24 éves de mûködõképes színes Videoton tévém, egy még régebbi fekete-fehér Orionom, egy kõkorszaki csöves rádióm, többféle tranzisztoros cuccom, a Szokoltól a VEF 204-ig és még sok más, még 1960-as évjáratú is, de mûködik. Az 1980-as Videoton hifi-rádiódecket ma is használom kifogástalan hangátvitele miatt, a nagyszámítógépre kötve harci játékoknál szétesik a ház a dübörgéstõl és mély hangoktól illetve komolyzenét (fõleg orgonát) azon hallgatok mert a 2004-ben 86 ezer Ft-ért vett Sony hifim hangátvitele meg sem közelíti a VT hangátvitelét, CD-je, magnója akadozik, lassan csak a rádiója mûködik, meteorvadászatra talán még jó lesz mert ötösével léptethetõ a frekvencia és ki is jelzi a frekvenciát. De sokat dícsért hangja elbújhat az öreg 1980-as VT deck mellett. Egy kivétel van, a súlyos pénzen 2000-ben vett, azóta is napi használatban mûködõ Thomson rendszer fantasztikus hangzásával, de azt nemrégiben elhunyt Gyöngyi barátnõm fiánál hagytam, nem kérem el hiszen nem sokon múlt hogy fiammá fogadtam. Van egy tízéves 72 centis Thompson tévém, még mûködik de piros és sárga foltok jelentek meg rajta emiatt vettem újat tavaly elõtt, nagyméretû síkképcsöves de hülye voltam, mert minek hiszen a számítógépen tévézem jó ideje (emiatt a videók és DVD lejátszók is csak porosodnak). Van még egy Panasonic is a vendégszobában, no az mûködik tán mert ritkán is van használva. Ugyan nem sírom vissza a régi kort, de az alig kétéves szuper digitális (nem is kommersz) mérõmûszerem a minap halt meg - a közel harminc éves analóg igénytelen ruszki mûszer most is mûködik. Egy kivételt éltem meg eddig: a WS automata külsõ hõmérsékletszenzora 40.000 (fagyban-rekkenõ melegben napi 24 órás/8 sec adatközlés) üzemóra után adta meg magát, a központi egység még most is jó (meg talán a mercim, megy mint a Schaffhausen óra, de a Skodám is lecseréléséig 17 évet ment nagyobb baj nélkül). Elgondolkodtató, mi a jobb: egyszer vegyél de az tartson ki életed végéig vagy pár évenként cseréld mert a divat úgy diktálja illetve tönkremegy mert eleve úgy tervezik hogy úgyis lecseréled pár évenként. Az elõzõ a hiánygazdaságra jellemzõ, az utóbbi a fogyasztói szemléletre. Ámde míg az elõbbinél egyszer költöttél és szinte soha többet, az utóbbinál örökké arra kereshetsz hogy lecseréld mert döglõdik vagy lett még újabb csili-vili. Ez utóbbi viszont kifejezett anyag és energiapazarlás, nem mellesleg környezetszennyezéssel jár, eldobod a régit, veszel egy újat, aztán azt is eldobod. Elõbb-utóbb, ha más nem, a Föld lassacskán kimerülõ véges készletei miatt jelentkezõ anyag- és energiahiány úgyis rákényszeríti a gyártókat hogy tartós cikkeket gyártsanak - vagy áttérnek a gyorsan lebomló mûanyagcuccokra, mert akkor a fogyasztói társadalmat éltetõ gazdasági struktúra és azt mûködtetõ pénzkörforgás is megmarad. Sokan elámulnak a krómozott mûanyag látványán mely komoly külsõt kölcsönös a mûanyag bóvliknak de pár év és lekopik. A komoly, megbízható cuccokért viszont ma már milliókat kell adni. Bocs a délutáni kávé+pipa filóért, nem "nosztalgiázom" de csodaszép idõ lett, a felhõk elmentek, a szél elcsendesülõben hát nyakló nélkül kopogok mindenfélét a teraszon ülve, ne haragudjatok kacsint