1971 nov. 20.-a szombati nap volt. Mikor véget ért a tanítás és kijöttem az iskolából (akkoriban még szombaton is volt tanítás) már nagyon esett az esõ, és csípõs északnyugati szél fújt. Az esõzés egész délután tartott, közben fokozatosan csökkent a hõmérséklet.
Estére a folyamatos esõzés havasesõ-záporokká fajult, a hõmérséklet néhány fokkal volt fagypont felett.
Következõ nap (vasárnap) a szinoptikai helyzet úgy változott, hogy a hideglevegõt ránk húzó ciklon középpontját már a Fekete-tenger nyugati partján találjuk, hozzánk a délnyugat-európai AC "dugja be az orrát". A Dunántúlon 1020 hpa-ra emelkedik a légnyomás, szemben az elõzõ napi 1000 hepával. Változóan felhõs idõ volt azon a vasárnapon, szél és csapadék nélkül, fagypont körüli hõmérséklettel.
Nov. 22.-én hétfõn a vasárnap még középpontjával a Brit-szigetek felett elhelyezkedõ, 990 centrális légnyomású ciklon Észak-Németország ill. Dánia fölé helyezõdik, és 980 hepásra mélyül ki. Ennek elõoldalán enyhe, nedves légtömegek áramlanak a Kárpát-medencét kitöltõ hideglevegõ fölé, ezért nálunk nagyon komoly melegfrontos havazás kezdõdik.
Már reggel hótakaróra, fehér háztetõkre és utakra ébredtünk Gyõrben. Közepes intenzitással esett a -3 fokos hõmérséklet mellett teljesen száraz porhó. Dél felé erõsödött a havazás, és az élénk keleti-délkeleti szél fújta, hordta az utcákon a havat. Egész nap fagypont alatt maradt a hõmérséklet, estére tekintélyes vastagságú hóréteg alakult ki. Mért adat nem áll rendelkezésemre, de emlékeim szerint a 10 cm-t biztosan meghaladta, sõt lehet, a 20 cm-t is megközelítette a vastagság.
Nov. 23.-ra, keddre az észak-német cikloncentrum mellett egy 990 hepás mediciklon jön létre az Adriai-tenger északi része felett, kb. azon a helyen, ahol a 20.-i lehûlést okozó ciklon centruma is volt. Nálunk újra 1000 hpa közelébe esik a légnyomás.
Aznap Gyõrben folytatódott a havazás: egész nap esett kedden is, bár a hétfõinél kisebb intenzitással. A hõmérséklet kevéssel fagypont alatt volt, ezért nem olvadt, hanem tovább gyarapodott a hóréteg.
Nov. 24.re, szerdára a cikloncentrum az Északi-Kárpátok fölé került, és némileg töltõdött 1000 hepásra. Nálunk fordult az áramlási irány: délkeleti helyett nyugati szél fújt, és valamicskével 0 fok fölé emelkedett a hõmérséklet. A hó meglottyadt, de a nap elsõ felében még esett is, így vastagsága véleményem szerint elérte a 25-30 cm-t.
A mezõgazdaságot váratlanul érte a korán jött nagy hóesés: emlékszem, még a helyi lap is megírta, hogy rohammunkában próbálják felszedni az addig földben hagyott cukorrépát.
A közlekedésben nem volt gond, hiszen tizedannyi autó sem járt 1971-ben, mint mostanában. (Micsoda hókáosz, katasztrófa-hangulat lenne most egy ilyen novemberi havazásban!)
Több furcsasága is van a korabeli makroszinoptikai helyzetnek. Bár a 19.-rõl 20.-ra történõ "ugrás", mediciklon-kialakulás nem ritka dolog az archivum tanúsága szerint, mégis meglepõ az alacsony nyomású teknõ, a gyors áramlási zóna rendkívül agresszív terjeszkedése dél felé, a gyors ciklonáthelyezõdések (ill. ciklogenezis). A ciklonmagok szinte labdaként "pattogtak" ide-oda az alacsony légnyomású mezõn belül.
Érdekes a nov. 22.-re kialakult mély északnémet-dán ciklon ránk gyakorolt hatása is.
Manapság egy ilyen elrendezõdés nálunk minden bizonnyal erõs déli-délnyugati légmozgással, felszökõ hõmérsékletekkel járna, s nem egész napos, intenzív havazással jottányit sem emelkedõ T2m mellett.
Egyébként, ahogy felhõcske kolléga írta, annak a télnek ez volt az egyetlen szép, havas epizódja. Azután jobbára már csak erõlködésre, szenvedésre futotta az erejébõl.