Dec. 8.-án újra egyetlen cikloncentrumot találunk Skócia és Dél-Norvégia között az Északi ill. a Norvég-tenger határán. Benne 965 hp-ra zuhan a légnyomás.
Érdekes dolog az észak-atlanti ciklonrendszereknek ez a "vonaglása". A nagyon mély cikloncentrumok hamarosan több, sekélyebb ciklonmagra esnek szét -de mint látjuk, az is gyakori, hogy ezek késõbb újra fuzionálnak egyetlen, kimélyült központtá.
Fölöttünk (ki gondolná?) még ezen a napon is az 1015-ös izobár idõzik.
Itt közbevetõleg megjegyzem, hogy melegfront esetén a légnyomás-csökkenés és felmelegedés arányának prognosztikai jelentõsége van. Összes megfigyelésem azt mutatja, hogy ha az elõbbi jelentéktelen, az utóbbi ellenben erõs (mint 2006 decemberi esetünkben), az többnyire tartós felmelegedés jele -és vica versa.
Egy nappal késõbb (dec. 9.-én) még mindig az 1010 és 1015 hepás izobár között van az ország, de a szinoptikai térképen apró változás látszik, mely a következõ néhány napban jelentõségre tesz szert: a norvég-tengeri fõciklonnak 1005 hepás peremciklonja képzõdik a Genovai-öböl felett.
Dec. 10.-re ez utóbbinak a hátoldalára kerülünk, a "beorrosodó" azori anticiklonnal közös áramlási rendszerében végre valamivel hûvösebb levegõt kapunk északnyugatról. Természetesen ez a lehûlés havazást nem hozott, de esõt, szelet igen. Dec. 12.-re virradóra már nyugalomba is jutott felettünk a hidegebb levegõ, a derült ég mellett ekkor mértünk egy -4 fokos minimumot.
Így végzõdött hát a 2006/2007-es tél melodrámájának elsõ felvonása.