Én úgy veszem észre, ezeknek a vizsgálatoknak a nagy részében tisztán a statisztikai módszerek játszanak szerepet. Egy-egy lineáris trend-becslésnél megadják a meredekség és a tengelymetszet várható értékét és szórását.
A jég esetében a tengelymetszet a mostani jégmennyiség (szórása az elmúlt évek szórása). Ez alapján meg lehet mondani, hogy adott P valószínûséggel mekkora lesz a jégtakaró adott idõ múlva. Átfordítva: az is kiszámítható, hogy P valószínûséggel adott idõtartományon belül eléri a trend a 0-t (elfogy a jég). Szerintem ez az a 2020-2030-as tartomány, csak a hozzá tartozó valószínûséget nem adták meg (általában 90 vagy 95%-ra szokás számolni).
Ez tehát függvényként a szigorúan monoton trend ugyan, de a trendparaméterek szórásába beleépülnek az ingadozások.
Ez azért helytelen, mert a lineáris közelítés csak bizonyos (pár évnél általában nem nagyobb) idõtartományban érvényes, az annál hosszabb tartományon már romlik a korreláció a nagyobb idõskálájú változások miatt (tehát ott már másod, harmad fokú trendet kell feltételezni). (Sõt, bizonyos jégmennyiség-tartományból való kilépéskor is nemlineárissá válhat a trend.)
A "publikációs hiba" tehát az, hogy a még lineárisan viselkedõ tartományon történõ becslésekbõl olyan tartományokra is elõrejeleznek, ahol az idõfüggés már nem ismert (vagyis nem biztos, hogy lineáris).
(Bocs a hosszért, kicsit nehéz volt érthetõen fogalmazni.)