Életem legemlékezetesebb tele az 1969-70-es tél volt, amikor 8 alkalommal volt hasonló vagy durvább hóhelyzet, mint amilyen a mostani. Az elsõ 1969. novemberében Katalin táján, míg az utolsó 1970. április elején alakult ki. Ez utóbbi 100-120 km-es széllel párosult, ami több száz sürgönypóznát döntött az utakra és a vasúti sínekre. Volt amikor olyan súlyos volt a helyzet, hogy a város dolgozóit kirendelték közmunkára havat takarítani. A cégem dolgozói - vagy 60 ember és egy markológép - Zalaegerszeg és Nagykapornak között tették járhatóvá egy sávon az utat. Elöl haladt a markológép utána mentünk egy busszal mi lapátos emberek. Ha hóakadályhoz értünk a nagyját a markológép hányta el, a többit pedig mi. 3-4 m magas hótorlaszokat kellett eltakarítanunk. Több száz ember rekedt az autóbusz és a vasútállomáson akiknek a honvédség fõzött babgulyást és forró teát. Csak az 1987. január volt hasonlóan durva.