Pár napja már olvastam a marokkói növényvédõ szerrel mérgezett paprikáról (itthon is megesett, sõt mérgezõ hamisítás is pld. míniummal/téglaporral kevert pirospaprika, alaposabban kell "körmükre nézni") hogy több helyre is került. Csak most adta le a tévé vagy a vizsgálatok eredményét közölték? Mindig is bosszantott hogy hagymát Egyiptomból, fokhagymát Kínából hoznak - megéri ez nekünk? Persze eladósodva gazdasági kényszerhelyzetben attól és azt veszünk amit hitelezõink diktálnak Egyre inkább "szegénylegény" lesz hazánk akár, nyugati hasonlattal az egyszerû nincstelen cowboy (magyarán tehénpásztor szebben mondva gulyás) elszegõdött és gazdájától kapott lovat felszerelést hitelbe, de soha nem maradt annyi bére hogy a maga ura lehessen. Cserébe megkapta a cowboy-romantikát amivel banditává vedlett marhahajcsárok nemzeti hõsök lettek, legalábbis "hõsi" eszményképek. Ilyen alapon mi is piedesztálra állíthatnánk ló-és marhatolvaj betyárjainkat, Rózsa Sándort, Angyal Bandit, Savanyó Józsit, Vidróczkyt. Õk is voltak olyan kemények mint az idegbeteg Billy Kölyök aki 21 éves korára 21 embert ölt meg, a többi legendás pisztolyhõst nem sorolom, meg se érdemlik. Akkoriban élt (Mikszáth ír róluk bõven) csendbiztosaink is összemérhetõk Wyatt Earp, Wild Bill Hickock személyével vagy akármelyik sheriffel, békebíróval. Bocs, elkanyarodtam, kölökkoromban természetes dolog volt a paprika, paradicsom hagyma, fokhagyma, krumpli, megtermettek mindenütt ahol egy darabka föld akadt kiskertnek. Szinte ingyen volt, persze gondozni kellett némi kapálással, gyomlálással, tán itt a baj, belenevelték az újabb generációkba hogy egyszerûbb megvenni mint megtermelni. Nomeg sikeres agymosással a gyerekekbe nevelték a lenézést hogy a kapálás olyan "snassz". Piszkos, de nem olyan huha munkaigényes, szomszédasszonyom nagy cserepekbe ültetve nevel teraszán paradicsomot paprikát, kis kerítésmenti 10x1 m-es csíkon nevel babot, uborkát padlizsánt tököt hagymát, melybõl még nekem is jut, cserébe adok barackot, meggyet szilvát cseresznyét. Lisztet, tojást, tejet, húst kell megvenni. Hús - el vagyok maradva, kipusztult volna a mangalica? El se hiszem. Gyerekkori emlékképeimben, kölökkoromban vidéken nyaralva még kondákban láttam ezeket a gyapjas röfiket, régebbi idõkben a kanászok behajtották a kondát az akkor még létezõ "rengetegbe" és õsszel jöttek ki. Valami baj van. Unokahúgom édesanyja a katonai felderítésnél dolgozott világéletében, nyugdíjba menve mégsem restell kecskét és rackát nevelni, kukoricát termeszteni. De "ráérõ nyuggerként" én is kapirgálom kertemet (betegnek is kell némi mozgás) mert szinte "magától" megterem hazánk földjén minden szükséges élelem. Vidéken a ház körül kapirgáló tyúkot nem is igen számolták, csak a tojást keresték össze, libát-kacsát ellenõrizték darabra. Filózásom nem rejtett "magyarkodás" avagy "szittya" nacionalizmus, csupán a józan ésszerûség emlékképe. Hozzáteszem, a kambodzsai Pol Pot rendszer a másik véglet, botorság eszement gondolat értékes oktató/kutató munkájával az országot szolgáló értelmiségieket kihajtani földmûvelésre. Külföldrõl hozzuk az élelmiszert, hát ennél tán még a téesz-rendszer is jobb volt, nem az élelmiszer-termelés okán adósodtunk el, megtermelte az ország, eladásra is jutott. Igaz "tenger gyümölcseit", banánt, ananászt nem ÉS? Valaha három tenger övezte hazánkat, mégse a tenger gyümölcseit legeltük, beértük azzal amit hazánk földje adott. Omlós házikenyérrel egy szép darab sültnél egy tál székelykáposztánál kell jobb? Vagy kolozsvári szalonna lila hagymával hegyes zöldpaprikával, mellé paprikás házikolbász, jó fokhagymás disznósajt, túró-tejföl zöldhagymával, juhtúró, füstölt sajt. No persze a reklámozott Danone kefir meg a "bifidus essensis" nem orrfintorogtatóan büdös viszont lényegét és tápértékét nézve "nesze semmi fogd meg jól" csak táplálék-kiegészítõ. A "valódi" bolti kefír drága lett, inkább iszom helyette egy nagy korsó aludttejet mellé egy szelet kenyeret, árában ugyanaz. De aki szereti, könnyen "termelhet" otthon saját szükségletre kefirt (ahogy több fórumtársunk is teszi). Egészséges étkezés igaz, íróasztalmunkát végzõ ne egyen nehéz ételeket_ VAGY MOZOGJA LE! Kertmûveléssel, ha nem jut telekre, akkor ott a keze-lába, járja a természetet kerékpározzon, ússzon, evezzen, síeljen van elég alkalmas terep hazánkban is, karbantarthatja szervezetét itthon is bárki, senkit nem kergettek az asztal körül ha nem a Dolomitokba ment más országok bevételeit gyarapítva. Nem mellesleg egyúttal saját szükségletre a természetben is találhat élelmet, gyerekkoromban rendszeresen szedtünk a Pilisben szedret, málnát, szamócát, gombát. Nem trópusokon élünk, hanem mediterrán szárazföldi környezetben, mely ellátott és elláthat bennünket mindennel. A vegetáriánusok is megtalálnak mindent hazai földön ami kell, nem létszükséglet jógakonyha receptjeihez importálni alapanyagot. Magyar földön gond lett az ennivaló és mérgezett marokkói paprikát kapunk enni. Ez nem ma kezdõdött, akaratlanul felötlött amikor a magyar földmûvesekért olyannyira aggódó politikus Argentínába ment cseresznyét venni. Nálam itt rohadna le a fáról a cseresznye, ha nem ajándékoznám el "hétvégis" kisgyerekes családoknak és szomszédaimnak a többi gyümölccsel együtt melyet egyedül nem tudnék megenni. No persze a külkapcsolatok ápolása és a "jószomszédi együttmûködés" szükséges, de miért megyünk olyan irányba melynek következtében már nálunk is emberek sokasága került az éhezés határára. Az egyetlen árva mangalica mennyi háttérben lappangó/elhallgatott gondot vet fel szomoru Megértem én, amint fütyülnek úgy kell táncolnunk, a "keleti módi" után visszatérve a "nyugati módira" de a "lépésváltás" miatt törvényszerûen ide kellett jutnunk? Megértem hogy csak más országokkal együttmûködve illeszkedhetünk be az új/régi világrendbe, de ami most megy mennyiben különbözik az "átkosbeli" olykor közröhejnek számító "internacionalizmustól" mellyel támogattuk a fejlõdõ országokat? Most is támogatjuk a szegény egyiptomi (mellé portugál, olasz, ír stb.) földmûvest tõlük vásárolva élelmiszert saját rovásunkra, tán még inkább mint az "átkosban". Gyakorlatilag szinte mindent hitelbe veszünk, saját könnyû- és nehézipari termelésünket felszámolták/széthordták/eladták, a földmûvelés, állattenyésztés vergõdik. Makói hagyma, szabolcsi krumpli - hol van már, bár lehet hogy még akad. Nemcsak az ipar visszafejlõdése, a mezõgazdaság is "termeli" a munkanélkülieket (dobra vert elárverezett/eladott földek okán) akik aztán vagy felcsapnak bûnözõnek vagy csendben nélkülözve, tartalékaikat lassacskán felélve elsorvadnak, elpusztulnak reménytelen tétlenségükben. A magyar ember találékony, talán még talpraesettebb is egynémely nemzet fiainál, de ha minden tartalék elfogy mi lesz? Nem kapunk örökké hitelt, tengõdõ plebeius adósrabszolgák leszünk a népek nagy társadalmában morzsákért könyörögve. Bocsánat a filóért, semmilyen indulatos szélsõséghez nem tartozom/nem is akarok de néha "kiakadok" a fura változásokon melyeket megértem. Apáink, nagyapáink negyven év alatt felépítették a háború után romokban heverõ kifosztott országot, a mi korosztályunk hozzátett amit tudott. Feleannyi idõ alatt széthordták (azért csak volt mit széthordani, bár ez "nosztalgiázó exkomenyista sirám" manapság). Legyek rossz jós, a következõ generációk legalább ennyi ideig fognak küszködni, hosszú idõ után lesz újra életképes hazánk, mert CSODÁK NINCSENEK bármit is ígérjenek kenetes vagy tüzes szavakkal jobbról-balról. Szinte örülök hogy lassan "kihalok az õsbölényekkel együtt", akikkel az "átkosban" születtem és (mea culpa mea maxima culpa) nem szöktem el szeretett hazámat a magyar földet elhagyva idegenbe, hanem saját létfenntartó munkámmal támogattam az akkori önkényuralmi rendszert. Bocs a filóért látszik hogy "ráérõ nyugger" vagyok, azért dolgom van elég kertben és ház körül, nem tagolom tovább az oldalt a mérgezett marokkói paprika okán támadt gondolataimmal. Ez NEM politika csak a keserû valóság akár a természetrombolás vagy környezetszennyezés. Azért "Fel a fejjel!" annyi szép dolog látható még a Természetben nevet Bocs a hosszért, sziasztok jó napot, jó kedvet nevet