A kölök ahhoz "szemérmes" volt (ma, 31 évesen is az).
Kis színes: még legénykoromban egy komolyabb sörözés után hazafelé bandukolva rámjött... hajjaj, de hol? Hát akadt egy töksötét kiégett lámpás mellékutca. Részeg ember nemigen latolgat, befordultam, irány a ház oldala. A megkönnyebbedés "felsóhajtós fázisában" a fejem fölött lévõ ablakból megszólalt egy kedves csengésû halk nõi hang: "Hogy rohadna le a ..." (Fõleg városban a részeg ember se válogat akár az állat. Még az V.ker. belvárosban is reggelente gyakran "gólyalépésben" kellett a kocsihoz mennem mert rendszeresen könnyítettek magukon kapualjunkban és a járdán gyomor- és egyéb tartalmat ürítve a közeli pincediszkóból hajnalban kitántorgók)