Satya hozzáteszem nagyon szívósak a macskák. Anno, szüleim lakásában két macska is kizuhant a harmadikról ami még "igazi, századfordulós" harmadik volt a földszint felett további három emelet 5m belmagassággal (valójában négy szint) és a cicák hozzávetõleg 20 azaz húsz métert zuhantak a flaszterig. Nagyon szerettek sétálni a széles párkányon, de megcsúsztak a bádogborításon. A kandúr ritka szerencsével elkapott a földszinti bejárat elõtti nyílt szakaszra száradni kitett lábtörlõt, simán megúszta csak a lábtörlõt kellett eldobni mer karmával végigszántva széthasogatta. (Nem semmi lehet ha egy macska "igazából" dühbõl vagy kétségbeesés miatt karmol; ennek a cicának egy német juhász szemevilága is a lelkén száradt, de a kutya gazdája tehet róla mert ráuszította, a kandúr sarokba szorult és kitört de nekiugorva kikarmolta a kutya szemeit. Tomi kutyám a mai napig viseli a decemberben elaludt 17 éves Micike tavalyi karmolását orrán, említettem az öreglány nem félt semmitõl, egy ráuszított huskie szemeibe is bátran belekapott oszt gazdája még rám kezdett káromkodni amig le nem ugattam)
A másik, lánycica viszont nyílegyenesen az aszfaltos járdára zuhant. Azt hittük elpusztult, mert lenézve rá nem mozdult, ájultan feküdt. Én mentem le megnézni, akkor is csak ernyedten feküdt, de amikor önkéntelenül megsimogattam, felnézett rám. A képe csupa vér, orrából is folyt a vér. Egy pokrócban felvittem, azt hittem minden csontja eltört, szóba jött állatorvos kihívása, de a cica már a latolgatás alatt felkelt vizet inni (szokatlanul sokat ivott és véreset pisilt de csak egy napig). Zuhanása után egy teljes hétig kóválygott, imbolyogva járt, a szeme/nézése homályos akár az agyrázkódásos emberé, de jó étvággyal és sokat evett, nagyokat aludt, eljárt az almára dolgát végezni. Napokig csak aludt és evett de két hét alatt rendbe jött, normálisan járt-kelt sõt késõbb a párkányra is újra kimerészkedett, évekig élt még utána. Hihetetlen, csontja nem törött, de még mancsai finom csontozata sem sérült. Gergõ fiaméktól pár éve költözés idejére ideiglenesen átvett majd végleg itt ragadt Cira "vendégcicám" akkori kecskeméti panel-lakásuk második emeletérõl többször is kizuhant a ház elõtti betonra, semmi baja nem lett nevet