Noli igazad lehet, meglehet szerencséjük is volt, de nem féltem õket, szívósak. Rendszeresen jártunk gombázni, egy "õzlábazó" családi kirándulásnál Szárligeten (gazdag õzláb- és pöffeteg terep volt akkoriban) elhaladva egy erdõszéli "szokásos" szeméthalom mellett, felfigyeltem egy mozgolódó zsákra. Igen gyengén, de mozgott. Kibontottam, egy félig halott, csontsovány macska volt benne (a gazdáját kéne zsákbavarrni és a Boszporuszba dobni akár anno az odaliszkokat). Csórikám nem tudott talpraállni olyan gyenge volt, ha fel is vergõdött nyomban eldõlt. Adtunk neki vizet és ennivalót. Mohón megette, nagyjából egy órát foglalkoztunk vele, de ezalatt rohamosan helyrejött. Amikor tovább indultunk sokáig jött utánunk mint egy kutya, közben folyamatosan nyávogva "magyarázott" valamit. Szinte sajnáltuk otthagyni de csak otthagytuk mert otthon várt a sajátunk aki nagyon okos volt, de nagyon mafla a természetben.
Kitérõleg megjegyzem, érdekes szokásuk hogy elkísérik az embert mindenhová. Ha kimegyek sétálni eddig minden macskám elkísért olykor igen messze a háztól. Lehet nem elhinni, ma is megesett, elmentem a kilométerre lévõ kisboltba bringával, Cira cica oda-vissza futott mellettem, már féltettem hogy elüti valami. Amíg vásároltam meghúzódott a bolt sövénye alatt nevet
Amikor még együtt volt a család, rendszeresen vittük cicáinkat túrákra, üdülésre. Megbízható saját tapasztalat, ha a cicát kocsiból engeded ki illetve hagyod kimászni, oda is fog visszatérni. Erdõjárások után, üdülésnél pedig nemegyszer két hét csavargás után az indulási készülõdés zajaira mindig elõkerültek és maguktól bemásztak a kocsiba laza Egy kandúr nem jött vissza idõben, õt végül otthagytuk (nagy a Balaton kaját talál) de rokonok pár héttel késõbb megtalálták és elhozták. Nem hittek a szemüknek, az egyébként mogorva (senki nem foghatta meg, karmolt miatta) cica nyávogva hozzájuk szaladt, valamit "hosszan magyarázott" nekik, majd "töktermészetesen" bemászott a kocsijukba, lefeküdt a padlóra vidám Ugyanez a cica más alkalommal ott helyben telelt ki, következõ tavaszon észre se vettük volna ha oda nem szalad hozzánk csontsoványan de boldogan nyávogva-murrogva nevet
Szívósak és találékonyak, szerintem még inkább mint az ember nyelvnyujtas