Kenya igen, élõlények/emberek megértésében a figyelem sokat számít ha jut rá idõ. Az embert lekötik hétköznapi megélhetési gondjai, érdekellentétek sokasága, de ha figyel környezete jelzéseire, kölcsönösen alkalmazkodva irányít de nem elnyom vagy eltapos, "befogadják a falkába". A Jégkorszak c. filmben mondta a mammut a vele vándorló kardfogú tigrisnek és lajhárnak "mi most egy csorda vagyunk" nevet Figyelem az állatokat, elsõsorban a rendszeres könnyen megszerezhetõ táplálék köti õket ide, de idõvel valami laza közösségféle is keletkezik. Az egyik érdekessége hogy különbözõ fajták szinte "bibliai idillben" elvannak egymás mellett ha mindegyik "megtalálja a maga számítását" azaz megkapja amire szüksége van. Példa rá a "házirigó" és Cira cica - a rigó nem tart a macskától, kutyától, de azok se zavarják õt, a kutya oda se figyel, a macska kiballag a kertbõl csavarogni a rigótól egy méterre. Anno, szüleim türelmének köszönhetõen kölökkoromban több alkalommal is volt galambom. Az egyik szinte papagájszerûen viselkedett, ránk röpült, csipkedett forgolódott burukkolt nekünk nevet Akkoriban volt egy erõs és igen vad kandúrom (csak én simogathattam, mást összekarmolt). Mikor aludt, a galamb rárepült és az oldalán mászkált, a macska fel sem nézett, szunyókált. Ide-oda tipegett a macskán, majd meggondolatlanul belecsípett a kandúr orrába, az dühödten talpra ugrott és tollcsomók repültek ám elsõ dühe elmúltával a macska újra leheveredett és kicsivel késõbb a galamb bántatlanul visszatelepedhetett rá nevet Odafigyelve rájuk hamar kialakul valami kapcsolatféle, sõt egyfajta kommunikáció is - érdemes lenne idegen életformák kozmikus kapcsolatfelvételével párhuzamba hozni. Ebben persze a kölcsönös megértésé a fõszerep. Röhejes látvány lehetek amikor a "házirigóval" halkan csettegve beszélgetek és õ halkan visszacsettegve "válaszol" néha meglepõen hosszan "monologizálva" nagyjából ahogy a pintyek, papagájok szoktak nyelvnyujtas Megfigyelve viselkedését, kölcsönösen alkalmazkodva kialakítottunk valami jelrendszer félét, ami aztán a bizalmat tovább erõsítette. Érdekes hogy a "falkába tartozó" kutya-macska is megértette hogy "Õt nem bántjuk" nevet Lám "idehozta" párját majd családját is, bár fiókái még ösztönösen megriadnak egy váratlan mozdulattól, zajtól (az embergyerek is). Én a szemüket figyelem, mert szerintem az állatokra is vonatkozik hogy "a szem a lélek tükre". Látható hogy még egy madárnak is, bár mimikai izmai nincsenek, de nézése/tekintete a vele társuló "testbeszéddel" jelzi hangulatát - elrebbenésre kész lesimult tollazattal fejét forgatva tágra nyílt szemekkel les vagy gondtalanul tipegve felborzolja tollazatát, szárnyait rázogatja. Úgy látom hogy türelemmel megértéssel eltérõ életformák/fajok között is ki lehet alakítani békés egymás mellett élést. Szomorú, hogy emberekkel jóval nehezebb közös egyetértést kialakítani... Tán mert az emberi természet "számító", gátlástalanul igyekszik kihasználni a másik embert és Természetet egyaránt. Bölcselkedve mondhatni, az embert a "prioritási harc" emelte ki az állati sorból, de ez a "rossz szokás" idejét múlta, a hatalmat "lények fölötti lénnyé válva" megszereztük "mindenek felett" de ez "vezetõi" kötelezettségekkel jár. Meg kellene tanulni egymáshoz és a Természethez alkalmazkodva és nem kihasználva, együtt élni egymás KÖLCSÖNÖS elõnyére. "A hatalmat megszerezni könnyû, megtartani nehéz" a hatalom megtartásához nem az erõfölény hanem az "okosabb" megértésén alapuló egymáshoz kölcsönösen alkalmazkodó együttmûködés a fontos, ez bizony az Ember-Természet viszonyban is alapvetõ, nemcsak az emberi politikában... lehet nyers erõt alkalmazni jó darabig, de egy idõ után már nem lesz kin "uralkodni" és "a határban a halál kaszál". Az alacsonyabb rendû létformák is ösztönszerûen elfogadják a természetükhöz/értelmi képességeikhez igazodó türelmes irányítást ha érzékelik hogy javukra szolgál és nem létüket fenyegeti. Igen nagy baj hogy figyelemre/türelemre nem jut elég idõ, hiszen ebben a felpörgetett globalizált-pénzhajhász nehéz idõkben önmagunkra családunkra és embertársainkra is kevés idõt szánhatunk. Az a néhány õszintén önzetlen önfeláldozó emberséges ember, pszichológus, pap és természetvédõ kevés, magányosak/kihalóban akár a mesebeli "Yedi-lovagok", tapasztalható hogy többségét szereplés/hatalom/vágy és/vagy piszkos anyagiak mozgatják. Tisztelet a kivételnek, az ennek-annak védelmében harsogó "prédikátorok" jelentõs hányada álszent, saját boldogulását keresi. Esendõ emberek lévén, egyébként sem lehet mindenki Assisi Ferenc, Mahatma Gandhi (Teréz-anyát itthon sikeresen lejáratták a "terézanyu" szójátékkal).
Bocs a filóért, jó napot jó kedvet Mindenkinek nevet