Kenya sztem ez nem "belekotty" volt, hiszen mindenki szabadon elmondhatja a tárgykörrel kapcsolatos szak/rész/ismereteit, aki épp itt van a fórumon nevet
Amit írtál megegyezik azzal amit én is tudok, de egy vegyész se mondhatta volna el tömörebben azt amit írtál, én pedig rossz szokásomhoz híven sok sorban vidám
Egy-két pakli gyufaszálat (egy pakliban akkoriban 120 szál volt) leforráztak vízzel/tejjel (esetleg tömény szeszbe áztatva) állni hagyták egy napig. (Nagyon halálraszánt lehetett aki megvárta) Legalkalmasabb a tej, mert a foszfor zsírban oldódik és könnyebben felszívódik. Régebben gyakran gyilkoltak is vele teába, kávéba, levesbe, tésztába keverve, bár kellemetlen szaga volt. Emiatt egy idõben be is tiltották a sárga-foszforos gyufát amíg le nem cserélték a kevésbé mérgezõ (többnyire csak hánytató) vörös foszforra. Mint minden méreg, a foszfor kis mennyiségben gyógyszer, sõt szükséges hiszen a foszfátok természetes "kellékei" az élõ szervezetnek csont és fogképzésben, az adenozin-trifoszfát (ATP) "energiaszolgáltatóként" közremûködik az anyagcsere-folyamatokban, segíti a Na/K forgalmat a sejtmembránokon, de pld. ha az agyban lecsökken az ATP szintje, visszafordíthatatlan károsodást okoz. Hozzáteszem hogy növényekben és baktériumokban is szükséges az ATP szintézis. Úgy ismerték hogy a biológiai folyamatokhoz szükséges energiát biztosítja, de pár éve felfedezték hogy hatása igen széleskörû, az ingerületátviteltõl az immunrendszeren át a szaporodásig szinte minden szervi mûködést befolyásol. Egyszóval kis mennyiségben alapvetõ "éltetõelem". Foszfort tartalmaznak a húsok, hal, tejtermékek, tojás, teljes õrlésû gabona, mogyorók, különösen kukorica, hajdina, hal. Minden élõ szervezet számára "létszükséglet", ásványi sók között felvéve.
Mérgezési szintet elérve, nagy adagban az összes létfontosságú szervet megtámadja (szív, vesék, máj) és szétesnek a vörös-vérsejtek, melyet pokoli kínok kísérnek, nem "szép" halál.
Az akkori magas foszfortartalmú gyufa könnyen hozzáférhetõ és olcsó méregforrás volt, mint említettem többször is betiltották bár idõközben rájöttek hogy a kálium-permanganát (hipermangán) a foszformérgezésnek hatásos ellenszere (két órán belül adva) de a gyufa célszerûsége miatt tovább kísérleteztek és megjelent a "svéd/safety" gyufa mely kevésbé mérgezõ antimonvegyületekbõl áll.
Noli a kénsavról nekem inkább az akkoriban szinte minden házban otthon fõzött szappan készítéséhez használt lúg megivása, a "lúgivás" jut eszembe mely szintén gyakori volt a cselédlányok között.
Vegyészi képzésnél tudomásom szerint elsõdleges súlyt helyeznek a különféle mérgekre/mérgezésekre és kezelésükre ezért merek "okoskodni" kacsint Láttam "szimpla" kénhidrogéntõl (H2S) ájultan elvágódni osztálytársamat, jelen voltam hidrogénbromid (HBr) kiszabadulásnál mely az elszívófülke meggondolatlan felnyitása miatt tömeges rosszullétet okozott környékén. A vegyészekre igen nagy felelõsség hárul emiatt, mert az alapvetõ ismeretek között elsõdlegesen meg kell tanulniuk a vegyszerek/vegyületek élettani és környezeti hatásait. Sajnos ezt késõbb sokan elfelejtik vagy meg se tanulják még az erõs mérgek esetében sem. Az ismerethiány/felejtés mintapéldaként említették egy kutatóintézetben dolgozó vegyész öngyilkosságát. A hölgy KCN oldatot kevert és halála után híg HCl oldatot is találtak odakészítve, mert úgy gondolhatta hogy megissza a KCN oldatot majd a "ráivott" HCl reakciójában HCN (hidrogéncianid) keletkezik, de megivására már nem jutott ideje. Hogy a gyomorban is van sósav, vélhetõen elfelejthette. Sajnos a vegyészi tévedések más területen is gyakoriak. Ausztriában egy higroszkópos (nedvszívó) ezért összetömörült mûtrágyakupacot próbáltak szétszedni. Mivel igen brizáns vegyület volt, a jelenlévõ vegyészmérnök engedélyezte hogy apránként, kis gyutacsokkal próbálják feldarabolni. A darabolás sikerült, de 2 tonnás kupac "egyszerre darabolódott" szét mert az ellenõrizetlenül hagyott munkások nem bajlódtak egyenként hanem egyszerre több gyutacsot helyeztek el a kupacba fúrt lyukakban, emiatt az üzem helyén csak egy kráter maradt és több km-es körzetben keletkeztek épületkárok. Idehaza egy rosszul megválasztott, olcsóbb anyagú de a folyamatot rossz irányba katalizáló leeresztõcsap miatt egy vegyiüzem teljes blokkja omlott össze. Hasonló meggondolatlanság miatt keletkeztek súlyos károk egy másik hazai üzemünkben, amikor az ügyeletes technikus rossz helyen/rossz idõben fõzte lábaskájában vacsoráját.
A foszforos gyufa példáján látszik, hangsúlyozottan hatalmas felelõsség nyugszik a vegyészek vállán "mit adnak az emberiség kezébe" mert hasznos közcélra "kiadott" vegyületeik rossz szándékú emberek kezében pusztító fegyverré válhatnak, "enyhébb" esetben "csak" a környezetet/emberéletet károsítják Bocs a hosszért kacsint