Sajnos annyi idõm most sincs, amennyi kellene, de azért pár gondolat.
1, Istent Craig Venternek hívják? Nem, de ha mégis, még mindig jobb, mintha Musztafa lenne a neve.
2, Valóban Venter az új Frankensteing doktor? Szerintem nem.
3, Veszélyes-e egy mesterséges baci? Persze, az is lehet, ám Venter minden üzleti érdekeltsége ellenére is nagyságrendekkel kevéssé veszélyes dolgokat "gyárt" nagyüzemben hosszú-hosszú évek óta, mint pl. hazája bájos hangzású, Honeywell nevû cége.

Én egy percet sem csodálkoztam a híren, sõt, mondhatni, már kb. vártam. Venter túl rég rukkolt elõ valami sajtónak is csemegézni való szenzációval.

Hogy néz ki egy genom? Van benne egy kis csokor kódoló gén, amely különféle funkciókat határoz meg, idõzít bizonyos dolgokat, befejez bizonyos folyamatokat, stb., valamint van egy jóval nagyobb csokor gén, amit hulladéknak kezeltek sokáig, mivel nincs felismerhetõ funkciójuk az e részeken található kódoknak. Ma már tudjuk, hogy a nem kódoló szakaszok is jelentõséggel bírnak, ámbátor róluk még sokkal kevesebbet tudunk, mint a kódoló szakaszokról. Ahogy a cikk is írja, a mycoplasma baci meglehetõsen primitív méretû genomja viszonylag könnyen elõállítható volt, pusztán a mérete okán (a könnyen alatt nem kell azt érteni, hogy mostantól aztán minden bacit bacigyárban csinálnak majd, csak a TÖBBI bacihoz képest volt könnyebb). Arról van szó, hogy a Venter módszerével letapogatott genom elemeit mesterségesen egymás mellé tudták illeszteni. Ehhez iszonyú bonyolult folyamatokat kellett ellenõrzés alá vonni, még egy ilyen kis méretû genom esetében is. Olyasmit képzeljünk el, mintha a kódexmásoló szerzetesnek csak úgy lett volna esélye lemásolni a rábízott szöveget, ha saját maga kezdi a lúd háziasításától a dolgokat, mert ugye kell a lúdtoll, vagy ha az autószerelõnek az olajcsere pár perces eseményéért meg kellett volna tanulnia geológiai ismeretek alapján felfedezni a kõolajmezõket, kitalálni a fúróberendezések mûködését, megoldani a bányászatot, a finomítást, szállítást, stb. De inkább még ennél is bonyolultabb a dolog.

Mivel borzasztóan komoly üzleti érdeke fûzõdik hozzá, Venter úgy vigyáz a módszereire, amennyire ember csak képes valamire vigyázni. Emellett, hogy a módszert kitalálták, még kellettek a berendezések is, amelyekkel meg tudták valósítani, Venter és csapata ebben is nagymenõ. Biztos, hogy más is dolgozik ilyesmin, de valamiért Venter zsenialitása szükséges összetevõje ennek a receptnek, egyelõre nagyon úgy tûnik. El tudom ugyan képzelni azt a helyzetet, hoyg valakik elrabolják Ventert, s valamilyen módszerrel arra kényszerítik, hogy a hasznos kutatások helyett mondjuk olyan mûbacit csináljon, amivel országokat lehet leigázni, de nem hinném, hogy a James Bond filmeknek témát adó ötleten kívül ez a valóságban kivihetõ lenne, nem részletezem, miért, aki akar, gondolkodjon.

Aztán még egy fontos dolog, ami kicsit elhomályosul és talán Te is rosszul értelmezted a hírt: Venterék nem egy még nem létezõ genomot állítottak elõ, hanem egy már meglévõt készítettek el mesterséges úton. Vagyis itt arról van szó, hogy teljes egészében lemásolták egy élõlény genomját, aminosavról aminosavra, majd ezt behelyezték egy hasonló élõlénybe. Olyan, mint a mesterséges szívbillentyû, vagy csípõprotézis, csak kicsiben. Ezzel nem hoztak létre új baktériumfajt, az, hogy egy másik, de közeli rokon baciba ültették be a mesterséges genomot, azért kellett, hogy ezzel BIZONYÍTHATÓ legyen, valóban a mesterséges genom funkcionál megfelelõen. Mintha szervátültetés lett volna. Attól, ha egy Liszt zongoraverseny egy tételét egy opera közepén lejátszod, az még Liszt zongoraversenye marad.
Az, hogy új, még nem létezõ élõlényeket állítsunk elõ, bizonyos szempontból már rég megoldott dolog. Ne csak az öszvérre vagy a juhkecsre gondoljunk, hanem azokra a bacikra, amelyek pl. emberi növekedési hormont állítanak elõ, igen olcsón. Akinek betegsége okán ilyesmire van szüksége, nem ágál az új élõlények megalkotása ellen, hisz nem mindegy, hogy havi 10.000 vagy havi 10.000.000 a kezelési költsége.
A mesterséges genom elõállítás többek közt ezt az utóbbi folyamatot is segítheti, lehetõségeket adhat még hatékonyabb és célirányosabb élõlények megalkotására. Vegyük úgy, hogy elõ tudnak valamikor majd állítani egy olyan "nyers" genomot, amiben megvan a helye a kívánt funkciókat ellátó génszakaszoknak, amelyeket persze addigra pontosan meg kell ismerni (azt is, hogy mi mivel összefüggõen dolgozik a génben, pl. a fentebb már említett nem kódoló szakaszok tulajdonságait is meg kell hozzá ismerni alaposan).
Aztán: ahhoz, hogy képes legyen szaporodni egy élõlény, irtózatosan bonyolult másolótevékenységre van szükség. Ezt RNS-ek végzik, ez köztudott. Nemrégiben derültek ki a másolási eljárásokról is fontos tények, illetve sok tény még nem világos, természetesen. Itt a dolog biokémiájáról van szó, vagyis valami olyasmirõl, ami leírható "képletekkel" (ennél sokkal összetettebb persze). A másolásban résztvevõ RNS-eket vizsgálva már találtak összefüggéseket például a - többedszerre említett - nem kódoló génszakaszokkal is, bizonyos másolómechanizmusok kötõdnek ezekhez akkor is, ha a szakasz valóban nem kódol fizikailag semmit, de egyes RNS-kapcsolódási pontokat képes mégis meghatározni, így igenis beleszól a replikációba. Ahhoz, hogy valóban új élõlényt lehessen tehát mesterséges genom alapján létrehozni, ezeket a figurákat is meg kell ismerni, tanulni. Itt aztán belépnek olyan dolgok is, hogy pl. egy felhasznált molekula kiralitása se mindegy, milyen (kiralitás szerint válogatni irgalmatlan nehéz), igen pontos fizikai és kémiai körülmények kellenek, amelyekben az élõ anyag részei képesek megfelelõen mûködni (pl. egy sejtplazmában lévõ enzimek, katalizátorok eltérõ hõmérséklet függvényében mûködhetnek, nem mindegy a sorrendiség, stb.).

A különbözõ élõlények közti génátadás a természetben nem ismeretlen dolog, sok élõlényben találtak már másikból származó génszakaszt, ezt pl. vírusfertõzések adhatják át, vagy paraziták (ezen génszakaszok beépülnek a hoszt szervezet genomjába, vagy immunreakció nyomán, vagy a megbetegítõ ágens, parazita saját funkciói által, hogy emez így biztosítsa a hoszt szervezet utódaiban a befogadókészséget saját maga számára), de hiszen így "készülnek" az új influenzavírusok is, amikor két / több eltérõ vírus egy sejtben találkozik s "összekeveredik" a genomjuk. Nemrég olvastam, hogy egy növényben találtak gombából származó gént, tehát még országok közt is mûködik a természetes géntranszplantáció!!! Ha ezek a dolgok nem így lennének, akkor nem volna élet se.
Azzal, hogy az ember az egész bolygó szinte teljes területén jelen van, hurcolássza ide-oda a többi élõlényt, amúgy is sokat változott már az élet. Nem csak az idegen állatok, növények, egy adott terület számára ismeretlen betegségek behurcolása miatt, hanem a körülményeink, környezetünk átalakítása miatt is. Ezt sokmindenben teljesen tudatosan tesszük, hisz feltúrjuk a földet, eltereljük a vizeket, permetezzük a növényeinket, beoltatjuk a gyerekeinket, stb. Az élet minden területén beavatkozunk a világ mûködésébe, sokkal drasztikusabb hatásokat elérve, mint egy mûbacival lehet.

Egy utolsó megjegyzés annak kapcsán, hogy mi lesz, ha tényleg vadiúj, eddig nem volt, mesterséges bacik, stb. lesznek. Az élõvilág úgy mûködik, hogy közel négymilliárd év alatt egyre több és egyre specializáltabb helyet elfoglalt a bolygón. A kezdetek során az elsõ élõlények számára iszonyú sok lehetõség volt "élõhelyet választani", nagyon kis befektetéssel is képesek voltak meghódítani a maguk számára fontos területet. Ahogy egyre több s több élõlény lett, e felosztható területek száma drasztikusan csökkenni kezdett, így egyre több erõfeszítésbe kerül újat meghódítani. (Ha ma akarna valaki országot alapítani, azt nem tudná egy lépéssel megtenni,mert nincs olyan földterület, ami nem valakié már.) Egy idõ után, amikor elfogytak az élõhelyek, mert mindent betöltött a nyüzsgés, csak úgy volt lehetõség új területre átterjedni, ha valamelyik addig foglalt élõhely megüresedett egy másik élõlény kihalása által. Ez ma is így megy csak. Fel kell borulnia a meglévõ egyensúlynak (ami soha és semmiképp nem statikus egyensúly, csak a mi rövidre szabott életünk miatt tûnik annak), hogy a "betolakodó" találjon helyet. A múltban történt változások, kihalások, faj-alakulások vizsgálata alapján egyértelmûen megállapítható, hogy egy új élõlény (az adott helyen új) térnyerése SOKSZOROSAN nagyobb energiabefektetéssel jár (még akkor is, ha az adott hely kihalás által megüresedett), mint a kezdeti idõk szabad területeinek elfoglalása volt. Teljesen így mûködik ez politikai, gazdasági téren nálunk is, ha egy cseppet belegondolunk. Ma sokkal de sokkal drágább dolog egy országot, piacot elfoglalni, s sajátot alapítani a helyén, mint volt ez mondjuk 300 éve. Ezért is olyan végtelenül agresszív mindkét irányzat.
A bacik esetében sincs ez másképp. Ahhoz, hogy valóban veszélyes új fajokat hozzunk létre, amelyek szépen elözönlik a bolygót és kitakarítanak minket innen, az kell, hogy a baci képes legyen valami eddig teljesen ismeretlen mechanizmussal okozni megbetegedést, olyasmit, ami nem is hasonlít semmire, amit esetleg valaha az évmilliárdok során az élet megismerhetett. Egyéb módon egyszerûen nem találna területet, amit meghódíthat.

Elnézést a hosszért, de így is sokkal kevesebb dolog van benne, mint ami igazán kellene a meggyõzés tényeihez.