Noli tökéletesen józan és logikus a gondolatfûzésed nevet
DE én nem a jelenre hanem a jövõbe nézek. A bacikísérlettel analóg példa - festõk, szobrászok sokáig csak utánoznak valamit/valakit hogy gyakorlatot szerezzenek és végül kialakítsák saját stílusukat, merõben újat alkotva.
NEM a jelenlegi, vélhetõen üzleti érdekekbõl (és a további kutatás anyagi bázisának bõvítése érdekében) világgá kürtölt eredmény a félelmetes, hanem ami utána jöhet. Az utat mindenképp megnyitották és akár helyeslik vagy tiltakoznak, ettõl függetlenül tovább mennek a megkezdett úton. Innen kezdve jogos a félelem, ki mire fogja felhasználni.
A múltkoriban a digitális fotózás alacsony pixelhatárairól beszéltünk, elméletileg jól megalapozott fizikai akadályokat említettél, azóta már 100 megapixeles kamerák is léteznek. Akkor is említettem, hogy fejlõdést megállítani nem lehet, legjobb példa hogy a PC fizikai korlátait elérve a kvantumszámítógép illetve a foton/fényszámítógép felé indultak tovább, a nanotechnológia lehetõségei egyenesen elképesztõk.
A géntechnológia miért lenne kivétel?
Venter nem Venter, mégis valamit elgondoltak és megcsinálták. Kicsit ellenkezek Veled, úgy vélem, nem értelmeztem rosszul a hírt. Igazad van "Venterék nem egy még nem létezõ genomot állítottak elõ, hanem egy már meglévõt készítettek el mesterséges úton."
DE DE DE szerintem ez nagyon is logikus lépés mert legjobb ellenõrzése egy ismert tulajdonságú és egyszerû "dolog" létrehozása. Legegyszerûbb analóg példa saját monomániámból - ha egy prímgenerátor-szoftvert fejlesztek, elõbb ismert prímeket generálva ellenõrzöm le azután merészkedek az ismeretlenek felé
Korábbi vitáinkból ismersz, én nagy hibának tartom "ex katedra" kizárni bármit (persze az alapvetõ fizikai törvényekkel ütközõ örökmozgó botorság, az elgondolás hogy egy részecske egy idõben több helyen is létezhet érdekes ám emberi 3D világban logikátlannak tûnik, de a másik véglet sem jó, pld. a francia akadémikus kijelentése: "Márpedig kövek az égbõl nem eshetnek".
Én a szintetikus DNS kísérletek folytatását és számítógéppel tervezett élõ szervezetek "teremtésének" lehetõségét egyáltalán nem zárom ki, mivel még sok ismeretlen fizikai és biológiai effektus vár felfedezésre mely gyökeres változást idézhet elõ egy-egy tudományágban, így a géntechnológiában is. Biológiában LAIKUS vagyok felszínes ismeretekkel de nem zárom ki a fejlõdést korábban említettem, minden ellenvélemény korábbi idõben megszerzett ismereteken alapul melyeket bármikor felülírhatnak újabb felfedezések. Ha egy új ötlet nem ütközik alapvetõ fizikai törvényekkel -mert végsõ soron minden de minden a fizika/matematika ismert és még ismeretlen törvényeire vezethetõ vissza- akkor korábbi ismereteinkre alapozva tagadjuk lehetõségét? Nem az örökmozgó vagy a misztikus szabadenergia hóbortos kutatásáról van szó, ezért szinte bizonyosnak tartom hogy a géntechnológiában a mesterséges DNS elõállításában kellõ rutint szerezve és eddig ismeretlen új felfedezéseket alkalmazva akár "atomonként összerakva" (hiszen ma már lehetséges) létre fognak hozni új "nem természetes" létformákat remélhetõleg az emberiség hasznára. A folytatás irányát firtattam, mert hogy folytatni fogják a mesterséges élet az bizonyos. Látható a géntechnológiában IS, folyamatosan lépik át a Természet szabta gátakat. A biológus és egyéb kutatómunka összemérhetõ a mérnöki munkával. Az élet minden területén látható hogy szinte bármilyen technikai probléma megoldható és megoldják immár az atomokkal játszadozva. Legjobb példa a nanoszinten tervezett önreprodukáló automaták fejlesztése, melynek távoli végcélja hogy bármit megteremthess otthon a ruházattól a hétköznapi tárgyakig. Mesébe illõ szinte hóbortos ötlet, mégis dolgoznak rajta.
A génekkel ugyan miért is ne lehetne hasonló sikerrel játszadozni?
Legegyszerûbb példa, az antibiotikumok anyaga javarészt a csatornákban õshonos penészféléktõl származik. Már középiskolás koromban fermentorokban tenyésztették õket tonnaszám, hogy hatóanyagukat kivonják kellõ mennyiségben. Hatásos gyógyszer lett, de mint kiderült, sajnos nemcsak a vírusokat öli hanem az emberi szervezetet is legyengíti.
Megalapozott és láthatóan szakirányú ismeretekre épített véleményed ellenére én azt vélem, folytatják a mesterséges élet létrehozására irányuló kísérleteket. Ma még csak "utánoznak", de bizonyosnak tartom hogy rutint szerezve és újabb még ismeretlen felfedezéseket is felhasználva "célszerszám-létformákat" létre fognak hozni, bármennyire is ellenkezik mai ismereteinkkel. Én már nem fogom megérni, de fogadni mernék rá hogy így lesz, "bár úriember biztosra nem fogad" nevet
Hiszem hogy sikerrel fognak járni, de a félelem viszont örökös lesz, vajon mire használják fel ha rossz kezekbe kerül... Mivel az "utánzat" életre kelt, bizonyosan követni fogja több más is. Mivel az emberi tévedés lehetõsége mindig fennáll ha valami rutinszerûvé válik, emiatt ellenõrizhetetlen mutáció is fenyegethet ahogy Kenya említette, az emberi rosszindulatról nem is beszélve. Nem látunk a jövõbe, mai ismereteink alapján a holnapról csak vélekedhetünk, de nem tudhatjuk mit hoz a jövõ ezért jobb óvatosnak lenni akár helyeslünk akár tagadunk. Nem kötözködöm, de a "skolasztikus ismeretekre" alapozott ellenvetések bármilyen területen emlékeztetnek a meteorológiai prognózisokra. Rövid távon jól beválnak, de hosszabb távon egyre bizonytalanabb becslésekké válnak, egy bizonyos csak, idõjárás-változás volt és lesz. Bármikor lecsaphat egy váratlan vihar ami még csak készülõdik "egy lepke szárnyrebbenése" miatt. Egyéni véleményem: ugyanez érvényes a tudományra. Nem kötekedés, bizonyosnak tartom hogy elõbb-utóbb minden problémát megoldanak vagy áthidalnak csak idõ és pénz kérdése. Úgy vélem, a felhasználás módját illetõ lamentálásom nem alaptalan nevet
Kiegészítésnek még Neumann János ötlete
"Neumann 1948-ban publikálta alapvetõ munkáját az önreprodukáló automatákról (Neumann - Burks, 1966). A mû elsõsorban az elméleti biológiát és az élet keletkezésének kutatóit termékenyítette meg, de ne feledkezzünk el arról, hogy ez az elmélet lényegében pontosan meghatározta azt az alapsémát, amelyet a molekuláris biológia - már Neumann halála után - kísérletileg igazolt. Idézzük fel, mit írt errõl két évtizeddel késõbb Linus Pauling: "Neumann kimutatja, hogy egy önreprodukáló automatának négy fõ komponenssel kell rendelkeznie:
"A" egy automatikus gyár, amely összeszedi a komponenseket, és kívülrõl kapott instrukciók alapján összeállítja.
"B" egy duplikátor, azaz olyan automata, amely lemásolja az írott instrukciókat.
"C" egy kontrolláló elem, amely mind "A"-hoz, mind "B"-hez kapcsolódik.
"D" az írott program. Nem nehéz felismerni, hogy e szereposztás mit jelent az élõ sejtre applikálva: "A" a riboszóma, "B" a polimeráz enzimek, "C" a represszor vagy más kontrollmolekulák, és "D" a DNS (Pauling, 196laza"
Forrás: Magyar tudomány 2003. december
Mi ez ha nem a mesterséges élet elve?
Hozzáteszem hogy a nanotechnológia egyre jobb hatásfokkal dolgozik minden területen, atomi méretekben beavatkozva emberi gyógyításba, BÁRMIBE. A "programozható anyag" bármit képes elõállítani a "Claytron" elven. Egyenlõre még durva példa rá az "önjavító szék" Link A többi javarészt még animációs filmeken látható elképzelés, de máris "catom" nevet kapott az atomi méreteknél nem sokkal nagyobb "robot-mag", melyek sokasága programozás szerint tetszõleges alakot ölthet az emberi környezet tetszés szerinti alakításához vagy éppen mikrosebészeti szinten történõ beavatkozásokhoz Link vagy csak formatervezés Link Az USA 1999-2004 között 1 milliárd dollárt költött ezekre. Léteznek már "szuper-katonai" alkalmazások is. A nanotechnológia a génsebészetben is felhasználható, innen kezdve "határ a csillagos ég" vagy az se..... Kicsit irigylem is a jövõ nemzedékeket, de féltem is õket egyúttal.