Lordom, szerintem kissé egymás mellé beszéltünk. Nem mondtam, hogy nem FOGNAK mesterségesen új élõlényt csinálni SOHA, sõt, azt is mondtam, hogy maga a Természet is hoz ilyet létre, hisz épp ez az élet lényege.
Azt mondtam, hogy nem gondolom, hogy ez a közeli jövõben esedékes, és ha mégis, akkor sem ez a legfõbb veszélyforrása a tevékenységünknek.
Tegyük fel azt a költõi kérdést, hogy mi van akkor, ha megalkotnak egy olyan mesterséges mikrobát, amely képes a teljes bolygó élõvilágát kiirtani baciktól kékbálnáig (minket is beleértve), saját maga számára mondjuk egy ma még ismeretlen anyagcserefolyamat kihasználásával, egyúttal meggátolva a jelenleg mûködõ anyagcserét. Mi történne? Az új élõlény elkezdené járni azt az utat, amelyet a mi elõdeink is, szépen kialakulna egy új bioszféra, újra benépesülne a bolygó, ahogy történt ez a nagy kihalások után is. Sok tekintetben új irányokat venne az evolúció, sok más tekintetben valószínû ugyanazokat az utakat járná be, mint a korábbi (mostani). Persze, sajnálatos volna, ha eltûnne minden, de ha egyszer újjászületne az élet, akkor nem mindegy? Nem ezzel van a gond.
Az ember szereti az állandóságot, így közel áll a szívéhez a szülõfaluja, a kedvenc étele, illata, állata, stb. Az ember tart a változástól, vagyis attól, hogy õ maga nem lesz képes ehhez alkalmazkodni. Ennélfogva nyilánvaló, hogy nem örülünk semmi olyan lehetõségnek, ami efelé a változás fel tendál. Ez a része egyszerûen lélektani, ebbe nem is akarok belemenni, mert nincs köze a témához. Szerintem tök mindegy, hogy mi miatt pusztul ki az emberi kultúra, ha emellett FIZIKAILAG nem semmisítjük meg a bolygót. (ez utóbbinak is van reális esélye, de csaka távoli jövõben, inkább nem érdemes vele foglalkozni).
Menjünk kicsit tovább: mesterséges élõlények kapcsán nem elvetendõ ötlet pl. egy másik bolygó "terraformálása" esetén való felhasználás. Képzelj el egy a mostani oxigéngyáraknál nagyságrendekkel hatékonyabb oxigéngyártó mikrobát, amit a Marson megtelepítenek, tudatosan arra tervezve, hogy lakhatóvá tegye a bolygót számunkra. Nem tudom, de az az érzésem, ha túléljük ezt a századot még, akkor lesz ilyesmi is (mindenképp tovább kell lépni a Földrõl, ez nem sci-fi). Abban is biztos vagyok, hogy egy ilyen jellegû mesterséges mikroba vagy más élõlény esetén nem pusztán a megfelelõ funkciókat fogjuk tudni beállítani, hanem be tudunk majd építeni egy olyan gátat is, ami megakadályozza a mutációt (ez szerintem még sokkal hamarabb megszületõ eljárás lesz), vagy beépítünk bármit, ami hasznosan készítheti elõ számunkra a terepet.
De akkor menjünk még egy lépéssel tovább, tegyük fel, hogy a Mars már lakható a földi eredetû élõlények számára, van levegõ, víz, sugárzástól óvó légköri/geológiai adalék, stb. Áttelepítünk mindenfélét a Marsra - a földi élõlények nyilvánvalóan meg fognak változni, mivel azért a Mars nagyon más. Ha semmi mást nem nézünk, csak a gravitáció gyengébb voltát, illetve a saját mágneses tér hiányát, már sok változás lehetne. De még ha mondjuk a Namíb-sivatagot komplette áttelepítenénk a Marsra, akkor is megváltozna ott minden. Egyszerûen továbblépne az evolúció, az élet kihasználná az új lehetõségeket és ez így normális.

A kutatások veszélyességével kapcsolatban: bármit teszünk, az veszélyes. A bolygó, mint mondtam, ha csak fizikailag meg nem semmisítjük, ki fogja termelni a maga következõ generációs Életét nélkülünk is, az általunk kipusztított fajok nélkül is. Ha félteni kell valamit, az nem az élet, hanem a kultúra. Kérdés, hogy ez a saját önzõ fajunkon kívül valahol is jelent-e bármit? Szerintem nem. Ha az emberiség eltûnik, semmivel sem lesz szegényebb a világ. Ugyanúgy lesznek csillagok az égen. Csak nem mi nézzük õket, ennyi. Lehet, hogy ilyen könnyen le kell mondani mindenrõl - már ha "jól" elintézzük a dolgot magunknak.

De akkor itt már felvetõdik az is, hogy egyáltalán van-e szükség ránk??? (szerintem nincs)
Ha létezik értelmes élet bárhol máshol is a világegyetemben, akkor talán lehet azt mondani, hogy kell az emberiség is, mert színesíti a palettát. De ha egyedül lennénk, akkor ennek semmi de semmi jelentõsége nincs, bármennyire is kegyetlenül hangzik.
Persze, ösztönösen bennünk van a jövõ iránti vágy, a gyarapodás utáni ácsingózás, de ha elérjük (elértük?) azt a szintet, ahonnan már nem lehet egészségesen tovább gyarapodni, akkor vagy stagnálásnak kell jönnie (ezt nem hiszem, hogy lehetséges, pont a beépített gyarapodási vágy miatt), vagy hanyatlásnak. Logikám szerint az utóbbi az esélyes. Vagyis így is és úgy is mindegy, hogy mit csinálunk. Gyarapodni csak úgy lehet, ha valami új területet foglalunk el, ha ez nem sikerül záros határidõn belül, akkor vége. Gondolj csak az ûrszemétre - egyre nõ, elõbb-utóbb lehetetlenné teszi majd a Föld elhagyását, ha minden így megy tovább. Erre a golyóbisra zárva viszont nincs több esélyünk, lehetõségünk!
Hogyan lehetne megállítani a szaporodás, gyarapodás iránti vágyat??? Nem csak a mértéktelen gyerekcsinálásra gondolok, hanem MINDEN gyarapodásra. Hisz a gazdaságunk alapja, hogy egyre több és több kell mindenbõl ahhoz, hogy fennálljon és ne omoljon össze, épp ezért kell mindenféle tök felesleges holmit elõállítani. ha ez megszûnne, emberek százmilliói (milliárdjai) veszítenék el a túlélési lehetõségüket egyik napról a másikra. Ennek viszont törvényszerûen be kell következnie, mert jelen életformánk szerint nincs más út. Attól nem "félek", hogy visszafogjuk magunkat és megállítjuk a gyorsuló ütemben közeledõ hanyatlást. Amíg lesznek vallások és azok elõírják, hogy márpedig nuku fogamzásgátlás, addig végképp semmi esély. Számos jövõben játszódó történetben feldolgozták már ezt a témát. A tiltott szaporodás kérdését érzelmes sztorikon keresztül - de egyik ilyen történet se arról szólt, hogy az ösztönvezérelt leendõ anyuka és apuka felfogta, hogy nincs gyerek és kész. Mindben az volt, hogy valahogy ki tudták játszani a törvényt...
Véleményem szerint az emberiségnek reális esélye a fennmaradásra és a kultúra megõrzésére csakis egy igen drasztikus népességcsökkentéssel van. Ha most elindítjuk a stoppert, akkor kb. 50 év van arra, hogy levigyük a létszámot mondjuk egymilliárd fõre, s közben kitaláljuk, hogy ezt az átlagot miként tudjuk majd hosszú távon is fenntartani. Ehhez kellhet járvány, természeti katasztrófa, bármi, lényeg, hogy ennyien NEM maradhatunk.
Ezt a célt akár egy jól megtervezett mesterséges élõlény segítségével is el lehet érni (Sci-fi? Lehet, de nem rossz ötlet.), ami egyszerûen lehetetlenné teszi azt, hogy egy nõ kettõnél több gyereket szüljön, válogatás nélkül, fajra, lakhelyre, mindenre való tekintet nélkül. Ráadásnak ez még humánusabb megoldás is lenne egy direkt mészárlásnál.

Mit lehet még elérni egy mesterséges élõlénnyel, ami árthat az emberiségnek? Ha nem töröl el minden életet, akkor semmi baj vele szerintem. Én sokkal inkább tartok attól, hogy ezek a technológiák olyan értelemben lesznek károsak, hogy még több ember fog még tovább élni, még nagyobb terhet pakolva a bolygó "vállára".
Ha egy adott készlet áll rendelkezésünkre, amelyet eloszthatunk, s egyre több részre kell osztani, akkor egy fõre egyre kisebb adag fog jutni átlagban, ez tiszta. Amíg vannak, akiknek minden szobájukban lesz egy 6 négyzetméteres tévé, addig lesznek, akik már két hónaposan éhenhalnak, ez is tiszta. Minden feleslegesen elkészített és megvásárolt holmival más emberek életét lehetetlenítjük el. Ezt megállítani csak egyszerre és egyformán végrehajtott cselekedettel lehet, amit önként senki nem fog meglépni, ez nyilvánvaló…