Noli valóban "elbeszéltünk egymás mellett" kissé tán az én hibámból kacsint
Lényegében hasonló gondolataink vannak a felsorolt témákban.
Egyfelõl számomra érdekes, hogy az "élet-szimuláció" modelljeiben sok esetben a robbanásszerû szaporodást többnyire hosszabb-rövidebb ideig tartó kavarodás követi, melynek során megindul a "kihalás" és csak néhány kis elszigetelt, változatlan, mozdulatlan vagy helyben oszcilláló de létszámban nem gyarapodó csoportok maradnak életben. Kísértetiesen emlékeztet kezdeti kis törzsek, falvak, városok, fejedelemségek, országok, birodalmak történelembõl ismert folyamatára. A szimulációknál egy szerencsés kivétel van, amikor már a kezdetnél kialakulnak stabil, mozdulatlan és spontán nem változó elkülönült kisebb csoportok melyek idõnként kilöknek egy-egy mozgó alakzatot amely tetszõleges pályán haladva egyes csoportokat elpusztít, másokat gyarapít, ismét másokat csak átformál (önként adódik az emberi párhuzam kiemelkedõ tudósok vagy politikusok hatásával) összességében azonban a teljes "élettér" elemeinek száma nem vagy csak kismértékben változik beáll az egyensúly. Remélem az utóbbi modellt követi az emberiség sorsa.
Régóta játszom az amatõr filozófust, évtizedek alatt kétféle önkényes megállapításra jutottam. Az egyik hogy az embernek semmilyen konkrét kiemelt rendeltetése nincs nem "a teremtés koronája" csupán szerencsés véletlenek összejátszása révén õ vált "csúcsragadozóvá". Szerintem konkrét, meghatározott "eleve elrendeltetett" feladata NINCS sem az egyes embernek sem az emberiségnek. Értelmet, célt, csak saját maga adhat létezésének. A másik gondolatom hogy szerintem az emberi fajra is érvényes a születés-fejlõdés-hanyatlás-elöregedés-pusztulás folyamata akár az egy ember esetében. Az emberiség élettartama és sorsa, az egyéni emberi sorsokhoz hasonlóan alakul, önpusztító-önsorsrontó-mihaszna vagy okos óvatos maga és mások hasznára élõ, környezetéhez alkalmazkodó és azt nem leigázni törekvõ emberhez méltóan alakítja életét majd hosszú életet megélve békés öregkor végén, de mindenképp a "meghal". Véleményem szerint téveszme az hogy az ember "mindenek ura", ugyanolyan téveszme mint az hogy a Föld a Mindenség középpontja és körötte forognak a csillagok. S. Lem nagyon jó allegóriát használ a "Magafia Majmász" novellájában "...a kõ pedig, amelyet a fazék megmozdított, meglökött egy rozsdás vasat, amely ócska mágnes volt, ettõl a mozgástól áram keletkezett, elmozdított tizenhat másik vasdarabot és drótmaradványt, szulfitok és kloridok olvadtak ki, atomjaik összekapcsolódtak más atomokkal, s a megbolygatott molekulák elkezdtek meglovagolni más molekulákat, míg végül a szemétdomb kellõs közepén létrejött egy Logikai Áramkör, aztán öt másik, végül újabb tizennyolc ott, ahol a fazék végül darabokra törött, estére pedig, nem messze a már kiszáradt pocsolyától, kimászott a szemétdomb szélére az ilyen véletlen módon létrejött Magafia Majmász, akinek nem volt sem apja, sem anyja, saját maga volt õ, hiszen apja a Véletlen, anyja pedig az Entrópia. Lemászott Majmász a szemétdombról, és egyáltalán nem tudta, hogy keletkezésének valószínûsége egy volt a száz szupergigacentilionhoz..."
Van még egy fantazmagória-számba menõ elképzelésem is a számítógépek, robotok fejlõdése láttán - mi csak egy köztes láncszem vagyunk akár emberszabású elõdeink voltak hozzánk képest. Semmi lehetetlent nem látok abban hogy a gépek lépnek az elöregedett, majd kihaló emberiség helyébe, vélhetõen "saját intellektussal és éntudattal" ám sokkal nagyobb probléma-megoldó és alkalmazkodó képességgel mint hús-vér elõdeik. Õk viszik tovább mindazt amit tudásban "megörököltek" az emberiségtõl" eleinte antropocentrikus késõbb az ésszerûségi irányelvekre támaszkodva. Lényegében az õ tevékenységük is elsõsorban az önfenntartásra irányul majd ahogy az ember esetében, de az önfenntartás sajátos helyzetüknek megfelelõ problémái miatt számukra is szükséges hogy szinte emberi módon de folytatják a kutatás/megismerést is az utolsó csillag kilobbanásáig. Az õ létezésük sem fog örökké tartani, csak ameddig anyag és energiaellátásukat meg tudják oldani, illetve az ehhez szükséges ismereteket meg tudják szerezni. Persze, tovább fantáziálva, nem törvényszerû az emberiség kihalása ha az emberi agyat sikerül biomechanikus közvetlen kapcsolatba hozni a gépekkel - akkor az EMBER nem hal ki, mert nem a test formája teszi emberré az embert, hanem az AGYA és gondolkodása nevet Én is kísérletezem ilyesmivel nevet Bárki megpróbálhatja azt a szoftvert mely a szem mozgását követve vezérli az egérikont "pislogással katintva". Beteg kislánya számára fejlesztette ki magyar kutató, a próbaverziót ingyenesen közreadta. Jól használható és elképesztõ ahogy az ember csak rápillant egy parancsikonra, pislog párat és a program elindul. Ez még csak fizikai kapcsolat, normál megvilágításban webkamera képén követi a szemmozgást a gép, furcsa érzés hogy pusztán a szemed jártatva a képernyõn az egér mozgása követi pillantásod, ha megáll valamin, kijelöli, ha pislogsz párat indítja a progit, rajzolni igen, sajnos írni nem lehet vele. Viszont léteznek és elérhetõk hangfelismerõ progik melyek leírják a kimondott szavakat - ergo rápillantasz a hangíró progira és diktálod a gépnek amit akarsz, levelet akár szoftvert írva végül egy "pillantással ki is nyomtathatod e-levélben küldheted akár elfaxolhatod (vannak faxoló PC progik is). Komolyan "beszélek" ez már ma is bármely PC-n megvalósítható! Régóta keresik a lehetõséget hogy az emberi agyat EEG (elektroenkefalográf) módján figyelve összekapcsolják az emberi agyat és a számítógépet. Hatalmas elõnyei vannak és "rossz kezekben" iszonyú hátrányai lehetnek, akár az lentebb említett kutatási területeken. Addig viszont sok idõ lepereg és vigyázni kell a fejlesztésekkel illetve azok helyes felhasználására. Ismerve az embereket, a hírek, információk felgyorsult terjedése révén bátran mondhatom az emberiséget- mely jó és rossz indulatok két véglete között vergõdik mondhatnám "a jók küzdenek a rosszakkal õz és farkas módján" hát némileg féltem utódainkat.
-------------------
Kiemelem: a "kacsintós-webkamera" verzió kifejlesztéséhez GRATULÁLOK a fejlesztõnek, tesztelése jól sikerült, gyakran használom nevet
-------------------
A számítógépes "széndioxid-faló alga" tervezésérõl nekem is rögtön a Mars "terraformálása" jutott eszembe nevet
Csak aggodalmaskodom, mert az emberiség százszor is igazolta hogy "vasból nemcsak ekét, kardot is lehet kovácsolni".
Sopánkodásom ellentételézeséként idézek Paul Davies "Utolsó három perc" c. könyvébõl:
"1972-ben a Római Klub A növekedés határai címmel komor elõrejelzést tett közzé az emberiség jövõjére vonatkozóan. Számos küszöbön álló katasztrófát soroltak föl, ezek egyike szerint a világ fosszilis tüzelõanyag-készletei röpke néhány évtizeden belül kimerülnek. Az emberek megriadtak, az olaj ára magasba szökött és divatos téma lett az alternatív energiaforrások kutatása. Most a 90-es évek közepén járunk és egyelõre nyoma sincs annak, hogy a fosszilis tüzelõanyag- készletek a kimerülés határán járnának. Így aztán a riadalom helyét a nyugalmas megelégedettség vette át. Sajnos az egyszerû matematikai számítások mindennek ellenére azt mutatják, hogy egy véges erõforrást nem lehet soha nem csökkenõ, véges tempóban az örökkévalóságig kiaknázni. Elõbb vagy utóbb egészen biztosan beköszönt az energiaválság. Hasonló végkövetkeztetésre kell jutnunk a Föld népességét illetõen is: az nem növekedhet minden határon túl.
Egyes jeremiások úgy gondolják, hogy a ránk váró energia- és túlnépesedési válság miatt egyszer és mindenkorra búcsút mondhatunk az emberiség létezésének. Nincs szükség azonban arra, hogy párhuzamot vonjunk a fosszilis tüzelõanyag-készletek kimerülése és a Homo sapiens kipusztulása között. Elképesztõ bõségû energiaforrások vesznek körül bennünket, feltéve, hogy megvan bennünk az akarat és a képesség a kiaknázásukra. Legfigyelemreméltóbb a napfény, amely több energiát kínál, mint amennyi az emberiség egész szükséglete. Nehezebb problémának látszik az emberiség szaporodásának visszafogása, még mielõtt világméretû éhínség tizedelné meg sorainkat. Ehhez sokkal inkább társadalmi, gazdasági és politikai eredményekre van szükség, semmint tudományosakra. Mindenesetre, ha le tudjuk gyõzni a fosszilis üzemanyagok kimerülése miatt fellépõ hiányt, és ha katasztrofális konfliktusok nélkül stabilizálni tudjuk a népességet, és ha az ökológiai és a kisbolygók becsapódásából származó katasztrófákat korlátozni tudjuk, akkor azt hiszem, hogy az emberiség sorsa felvirágozhat. Nincs olyan természeti törvény, amely lehetetlenné tenné fajunk örök életét."
Abbahagyom, mert vég nélkül folytathatnám hiszen még ezernyi gondolat rekedt bennem, de a fórum nem errõl szól szegyenlos Bocs a hosszért nevet