Még egy utsó gyakorlati példa ezúttal állatoknál megfigyelt "önnevelésrõl" és "békés együttmûködésükrõl". Félvad Tomi kutyám mindent és mindenkit megugat, minden mozgó után veti magát legyen az autó, kerékpár, kóbor kutya vagy macska. A kertbe tévedt macskákat vad rohammal rögtön kikergeti. Emiatt Cira cica fél tõle, szokásos csavargásából hazatérve nem jön be hanem leül a kerítés elõtt és ott nyávog akár szakadó esõben is amíg ki nem megyek érte és behozom ölben. Sose avatkoztam be a kutyát elkergetve, a cica behozatala elõtt vártam kicsit, figyelve mi fog történni.
Lehet nem elhinni, egy idõ után a kutya "magától rájött" hogy a "falkához tartozó" macska miatta nem mer bejönni. Vélhetõen azt is "tudja magáról" ha a macska berohan, ösztönszerûen kergetni kezdi és a macska megriadva tõle nem a házba szalad, hanem kirohan a kertbõl. "Kitalálták" hogy a kutya ilyenkor önként visszahúzódik kennelébe, a cica felméri a helyzetet, majd elszánja magát és beballag, de nem rohan. Nem kényszerítettem, a macsek se körmölte meg, Tomi kutya szemlátomást "önként vállalt fegyelemmel" messze félrehúzódik hogy ne idegesítse a macskát, a cica pedig lassan ballagva jön be hogy ne váltsa ki a kutya üldözési ösztönét. A cica kimenetelénél ugyanez történik.
Költõi kérdés: ha két különbözõ fajú "oktalan állat" képes ilyen fokú "együttmûködésre" és önfegyelemre, a "tudatos" emberek miért nem?
Noli ez nem "antropomorfizáló" Aesopus-i mese. Én bizony azt tapasztalom, a madarak sem bántják egymást ha nagy területen szétszórt magokat csipegethet fel kiki a maga "érdekszférájában". Sokat kell még tanulnunk a Természettõl is.
Bocs tényleg befejeztem, eltûnök, dolgom is van elég, jó napot jó kedvet Mindenkinek nevet