Ez a szellemi környezetvédelem igen szép kifejezés, nagyon találó!

Vallás kérdésében a legnagyobb probléma az, hogy nagyrészt az önnön egyedül igaz, felsõbbrendû voltukat hirdetik a többivel szemben. Naná, hiszen csak így képesek a vezetõi hatalmukat megindokolni az adott vallás fejesei, olyan nincs, hogy "Te fizess nekem adót, mert én vagyok a vallási vezetõd, de azért tudd, hogy ugyanilyen egyenrangú vallási vezetõk sokasága van ám még a világon", ez csak akkor legitimálja a hatalmat, ha az adott hívõvel elhitetik, hogy az övé az egyetlen igaz hit, a többi kutyaütõ és nem is rendes vallás. Persze, vannak toleráns, mások iránt legalább szóban tiszteletet adó egyének, de ez az extrém kivétel.
Azon felül itt van az ellentét a vallásosak s az ateisták között, én ateistaként meg vagyok gyõzõdve róla, hogy az összes vallás marhaság, a tanításaik tévutak, de addig amíg egy vallás híve vagy képviselõje saját magánügyének tekinti a vallását, addig nem érdekel, hogy õ mit gondol. A baj akkor van, ha bizonyos vallási elveket kötelezõvé tesznek, ha pl. betiltják az evolúció oktatását, vagy egyes tudományos eredményeket megkérdõjeleznek, ahogy történik ez napjainkban számos országban, élükön az USA-val.
Ahhoz, hogy az általad vázolt elvek legalább elméletben érvényesülhessenek, ezeket az ellentéteket meg kellene szüntetni. Ám mivel az ember elméje úgy készült, hogy fogékony a misztikumra, ki jobban, ki kevéssé, nem nagyon lehetne "betiltani" a vallásokat.

A másik dolog a munkamegosztás kérdése. Ez egy iszonyú fontos dolog volt abban, hogy eljussunk idáig a szavannán lófráló félmajom õsöktõl. A specializálódás tette lehetõvé, hogy mindenki a képességei szerinti munkát végezve a legnagyobb hasznára váljék a közösségnek - ha ma körülnézel, nincs kõmûves, de Dunát lehet rekeszteni ügyvéddel meg brókerrel. Ha nincs szükség a munkájukra, elegen vanak ahhoz, hogy olyan élethelyzetet teremtsenek, hogy mégis legyen...
Aki rendesen dolgozik, tök mindegy, hogy mit, a saját hasznos voltát a munkája segítségével önmagának mindenképp bizonyítja. Ez sok esetben együtt jár azzal, hogy összehasonlítja a saját tevékenységét másokéval. Hiába mondod, hogy utcaseprõ ugyanúgy kell, mint szívsebész, ha bajban vagy, akkor a szívsebész fog segíteni - utcát seperni kb. bárki képes lenne. Mégis el kell azt is végezni, s talán van, aki örömet lel benne, de biztos sokan vágynának többre. Ezt az ellentétet is fel kell oldani valahogy - de hogyan???
A magántulajdon dolga megint olyasmi, ami elvileg átléphetõ, de az eddig erre tett törekvések nem voltak sikeresek. Mondjuk ne a kommunizmust nézzük, mert az nem errõl szólt, csak ezzel etette a népet, hanem valami önként vállalt közösséget, pl. egy klasszikus hippi kommunát. Ott is lesz, aki szóvivõ, hangadó szerepet kap, egyszerûen azárt, mert alkalmasabb rá a személyisége, tudása által. A többiek hallgatni fognak rá, õ megérzi, micsoda dolog a hatalom, s elkezdi eszközként használni a többieket. Ezt be is lehetne bizonyítani, adott esetben pl. a csapat nõtagjainak nagy része szül neki gyereket (így a legtöbb gyerek az övé). Azért a férfiak erre érzékenyek szoktak lenni, nem? És ez természetes, hiszen a genetikánk erre rendelt minket, hogy próbáljunk meg a számunkra elérhetõ legjobb partnerre utódot nemzeni - ha férfi az illetõ ember, akkor minél több partnerrel. Hogy lehet azt megakadályozni, hogy egy csinos fiatalemberrel ne kacérkodjanak a nõk, vagy egy mutatós nõ után ne forduljanak meg a pasik az utcán (mindannyian pajzán gondolatokkal a fejükben, nadrágjukban). Ahhoz, hogy a számunkra elérhetõ legjobb partnert megcsípjük, fel kell mutatni valamit. Nagyon kevés olyan nõt találnál, akit egy prímszámgenerátorral ágyba tudnál csalogatni, ám egy piros sportautó nagyságrendekkel több potenciális partnert hozna. A magántulajdon tehát szexuális fegyver, az volt mindig is. Még az állatok közt is sok van, aki ajándékokkal halmozza a kiszemelt partnert a csábítás során (pl. a csodáspók, hogy egy egészen "primitív" állatot mondjak). Ajándékozni olyat tudsz, ami a tiéd... Persze a tiéd lehet egy szép vers is, amit az illetõ hölgy ihlet, de lehet, hogy a hölgynek semmi érzéke az irodalomhoz...
Szóval lehetne sorolni még az akadályokat. Én nem tudok olyan idealista lenni, mint Te. Még elméleti síkon sem. Ezért is gondolom, hogy nincs sok jövõje az emberiségnek szelíd módszerekkel indítva.
Persze, ahogy manapság a liberális gazdaság, lesilányított oktatás, értéktelen média és a hazug politika végzi az agymosást, úgy ezt lehetne jó irányban is végezni, de ahogy vannak most is emberek, akikre nem hat, akkor is volnának, akik alkalmatlanok lennének a jó célokra.