Pedig de. Ha józanul végiggondolod, hogy mibõl jött létre (az animizmusból: hatalom a Természet felett, a természeti erõk megszelidítése, varázslattal, ajándékkal, könyörgéssel, stb.), magad is rájössz. A modern (monoteista) vallások meg a magántulajdon védelmére alakultak, s ezek elõdei is errõl szóltak.
Hol van ma egy hívõnek KÖZVETLEN kapcsolata az õ istenével? Mindenhol kell egy közeg, ami arra hivatott, hogy átadja az istennek a hívõk által nyújtott dolgokat - legyen az egy virágcsokor, amit egy oltárra helyez a pap, szerzetes, vagy legyen az egy megszövegezett ima, amit elõírnak a hívõ számára. Abban a pillanatban, ha Te megtalálod a külön kapcsolatodat az isteneddel, nem lesz szükséged többé közvetítõkre - ha sokan tennének így, akkor még nagyobb "baj" lenne: a papok elvesztik a munkájukat, megélhetésüket, egzisztenciájukat, jólétüket, stb. A hitet nem tanítani kell (a hittant nyugodtan lehetne hatalomelismeréstannak hívni), hiszen ha igaz, belülrõl fakad, legalábbis így kellene legyen.
Van persze sok ember, aki olyan személyiséggel bír, hogy egyszerûen szüksége van valamely iránymutatásra, vezetésre. Ezek az emberek az engedelmes hívek, akik nem gondolkodnak, csak teszik, amit elõírnak nekik. Vallástól függetlenül.
Aztán meg IGEN SOK olyan pap van, aki pl. nem hajlandó megkeresztelni egy gyereket, csak, mert a szülõknek nem volt templomi esküvõje. Van olyan pap is, aki egy 14 évesen meghalt gyerek temetésén arról szónokol, hogy az illetõ gyerek miért nem volt az egyháza tagja vajon. Van olyan pap is, akikrõl a hírekben mostanában sokat olvasni, aki a rábízott emberi életekkel visszaél, mocskos módon kihasználva azok gyengeségét. Van olyan pap is, aki rendes, aki tényleg szolgál.
De ha az ember hisz valami felsõbb lényben, akkor ahhoz nem pap kell, hanem hit. Ha persze a papban hisz, akkor pap kell, de a vallások nem a papokban való hitrõl szólnak (papíron), hanem valami istenségben való hitrõl.
A másik dolog, ami miatt engem irritál pl. a kereszténység, az a szent könyvük tartalma. Aki nem hiszi, járjon utána, de az Ószövetség teli van gyilkosságra felbujtással, amit az isten parancsolt.
Pl. Sámuel 1. 15:
"2 Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, a mit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Égyiptomból.
3 Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemõt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat."
Ha egy vallás ilyesmin alapul, miként lehetne JÓ??? A hívek 99%-a sosem olvasta ezeket, pedig benne vannak a bibliában. Aki meg olvasta, s mondjuk megkérdi a papját, hogy hogy is van ez, a pap max. annyit mond, hogy ez régen volt, ma már nem így van. De könyörgöm, más lett azóta az isten, akit imádni kell???? Na ezeken vagyok kiakadva.

Ahhoz, hogy valaki helyes életet éljen, nem kell vallás. Lehet jól bánni az emberekkel enélkül is, lehet etikus, erkölcsös, a közösség javát szolgáló módon cselekedni felsõbb irányítás nélkül is. De erre biztosan nem mindenki alkalmas.