Amikor egy pap temet, szertartást végez, nem pedig segítséget nyújt. Aki részt vesz a szertartáson, annak hinnie kell, de legalább igyekeznie kell hinnie abban, ami ott elhangzik. Aminkor az említett sajnálatos események történtek, már volt lehetõség nem csak egyházi temetésre. Az e csecsemõ valóban ártatlan volt még. A kérdés csak az, hogy a szülõk úgy általában hogy viszonyultak az egyházhoz. Persze, az igazság mellett az irgalmasság is keresztény erény, de azt kikövetelni nem lehet, legfeljebb szóvá tenni, de úgy, hogy az szóvátevõ önvizsgálatot is tart s a maga hibáit is elismeri.
És arról se feledkezz el, hogy hány magzati élet szárad a lelkén a "nagy demokráciáknak" és a "felvilágosult, önállóan gondolkodó" embereknek az általuk vezetett országokban!

Másik téma:

Ami Rákóczit illeti: Hány ember éhezett és hány ember szenvedett megaláztatást, sanyargatást és erõszakot az osztrákoktól? Õrájuk nem gondolsz? Mert Rákóczi gondolt. Embertelenség lett volna az is, ha elutasítja a felkérést a szabadságharc vezetésére. Sõt, valószínûleg az lett volna a nagyobb embertelenség. Szeretik az õ számlájára írni azt is, hogy az egyik országgyûlésen a Túrócz megyei követeket lemészárolták. "Mert ugye a követeknek valami nem tetszett, õ szólt egyet és a követek már le is voltak kaszabolva." Csakhogy Rákóczi nem utasított senkit semmire, hanem kifakadt a követek zsugoriságán.
Úgyhogy jobb, ha Rákóczit békén hagyjátok és nem ítélkeztek róla addig, míg el nem olvassátok legalább néhány imáját!