Még Pesten laktam, amikor egy ékszerteknõst az Állatkertbe fuvaroztam nevet Gazdája megunta és engem kért meg eresszem szabadon vagy itt Kevin vagy a Balatonon (akkor még "hétvégi telkes" voltam) Nem vagyok biológus de annyit tudtam hogy a "bolti teknõsök" érzékeny jószágok bõrbetegség, stb. Ezért felhívtam az Állatkertet, elegendhetem-e vadvízben az egyébként igen aranyos jószágot (átvenni, tartani nem akartam, az akváriummal, ugró patkánnyal, aranyhörcsöggel, madarakkal is elég gondunk volt, gondozhattam õket kölkeim helyett). Az állatkerti biológus kihangsúlyozta hogy ne engedjük vadvízbe, mert elpusztul, inkább vigyük be hozzájuk, az állatkerti nagy tóban még elfér bár nagy a zsúfoltság. A biológus megbízott embere már várt, elmentünk a teknõs-tóhoz, ahol valóban hemzsegtek az ékszerteknõsök. (Jót tettek velem és az ékszerteknõssel de bevillant, a mai pénzcentrikus világban vajon mennyi kerül vissza az állatkereskedõkhöz) Szinte megható volt a teknõc viselkedése nevet Letettem a bekerített tavat övezõ 4-5 m széles fûsávra. A koma elõbb nézelõdött mint aki szimatol (nézelõdõ tartása nagyon hasonlított ismeretlen terepet felmérõ kutya- vagy macska viselkedésére) aztán nekiiramodott - nem hittem volna hogy az egyébként esetlen mozgású jószág meglepõen gyorsan szalad - a tavacska széléig. Ott fejét emelgetve megint nézelõdött aztán becsobbant (szinte "hasította" a vizet, csak a feje látszott ki) és pár pillanat múlva megjelent a kis tó közepén díszelgõ köveken és sütkérezni kezdett nevet A biológus is odajött, utána körbevezetett és megnézhettük vele (két kisebb kölköm velem volt) az Állatkert, az állatok gondozásának "kulisszatitkait".
Etetés idején voltunk, akkor láttam hogy etetik a kígyókat "friss" élõ egerekkel, de nem "élõben" kergetik hanem elõtte az egereket kicsit "feldolgozzák" hogy könnyebben eméssze a kígyó. Természetes dolog, de nem épületes látvány, gyomor kell hozzá (vágóhídra sem megy az ember nézelõdni) Bár erõs rá a késztetésem, de nem írom le nevet Viszont érdekes volt a kígyók viselkedése, bár nincsenek külsõdleges mimikai reakciójuk, mégis "testbeszédükben" volt valami "beszédes-add már" várakozó jelleg, hasonlóan amikor a kutya- macska lesi mikor dobod neki a falatot nevet A gondozó meg is "cifrázta" azzal hogy nem az etetésre váró kígyóhoz tette be az egértetemet hanem a cca. 1,5 m-es karvastag kígyót kivette, letette a padlóra, az "indulásra készen" megvárta amíg gondozója "feldolgozza" az egeret, majd komótosan odasiklott és kényelmesen elkezdte bekebelezni, abszolút nem zavarta hogy többen állunk körötte nevet Akkortájt hét éves legkisebb kölkömet alig tudtuk lebeszélni hogy ne simogassa meg a békésen táplálkozó kélgyót